Fiatal (Befejezett)

6. fejezet

Csodálatos dolognak tartottam az emberi elmét, mely megannyi emlék eltárolására és későbbi felidézésére volt képes akár egy futó századmásodperc alatt. Elég volt pár pillanat is ahhoz, hogy egy momentum örökre az emlékezetünkbe vésődjön, időnként újra előbújva memóriánk mélyéről. Vajon ki volt mindezért a felelős? Ki alkotta meg ennyire aprólékosan az embert, ki volt az, aki minden egyes egyedet tökéletlenségük ellenére is hibátlanra teremtett? Lett volna egy felsőbb hatalom, amely bábként irányított minket, beleértve az érzelmeinket is? Tizenhét éve már, hogy a földre születtem, azonban ezen fontos kérdés még egyszer sem fogalmazódott meg bennem... egészen a mai estéig.

Sötétség, síri csend, kavargó gondolatok és egyedüllét. Leginkább ezekkel a szavakkal tudtam volna jellemezni az éjszakámat. Hálószobám falai között vaksötétség honolt, mindössze az ablakom üvegén bejutó csekély holdfény volt az, ami megvilágította takaróm anyagát. A fény hiányából kifolyólag fehér plafonom momentán teljesen egybeolvadt a halványzöld színben ékeskedő falakkal, ezzel egy mély fekete lyuk látványát keltve.

Képtelen voltam elszenderülni és belépni az álmok földjének kapuján, mert akárhányszor lehunytam fáradt szemeimet, azok a jellegzetes smaragd íriszek és a játékos mosoly rémként kezdtek kísérteni. Tekintetem a falat kémlelte, bár a sötétségnek hála az orrom hegyéig sem láttam el. Számtalan gondolat kavargott leterhelt elmémben, de minden emlék és kérdés ugyanoda volt visszavezethető... Harry-hez.

Úgy hiányzott közelsége, mint kiszáradástól félő sivatagi élőlénynek a víz. Reszelős hangja a füleimben csengett, bizsergésre késztetve belső zsigereimet. Tisztán láttam lelki szemeim előtt hibátlan vonásait, amik egyből belém hozták a kíváncsiságot. Vajon embernek teremtették őt, vagy angyalnak? A mély gödröcskék, melyek telt ajkait keretezték, nem voltak földi élőlényhez méltók, inkább Istenséghez hasonlított. Érintése, amit a derekamon éreztem, felejthetetlen tapasztalattal szolgált. Kétségtelenül megőrjített, hisz ezelőtt még sosem tolongtak bennem ehhez hasonló ismeretlen vágyak, s érzések.

Fejem sajgott a nehézsúlyt jelentő képzetektől, de mégsem űztem el őket. Szótlanul tűrtem felettem való hatalmukat, mozdulatlanul fekve takaróm biztonságérzetet nyújtó melege alatt. A felé irányuló érzelmeim hadát képtelen voltam pontosan megfogalmazni. A világ összes szava sem lett volna elég ahhoz, hogy a lehető legpontosabban definiálhassam szívem heves zakatolásának okát, ellenben egy dologban biztos voltam, Harry Styles nem volt közömbös személy számomra. Mindannyiszor, mikor el szerettem volna törölni a szemeim elé táruló képeket, kudarcot vallottam. Megbabonázott és már most a magáévá tett, mint egy drámafilm legeseménydúsabb jeleneteiben. Mindössze egyetlen egy dologra lettem volna kíváncsi, melyre a legmegfelelőbb választ csak a jövő adhatta meg. Meddig fog még a hálójában tartani engem?

***

*Harry szemszöge*

A zuhanyfülke üvegére kiült a forró víz keltette pára, ami elhatárolt engem a külvilágtól és TŐLE. Felhevült testemen szaporán folyt végig a zuhanyrózsából kijutó víz, ezt követően azonnal a lefolyóban végezte. Egyik tenyeremmel a hideg csempénél támasztottam magam, mialatt fejemet lefelé szegeztem, csukva tartva szemeimet. Egy-két hosszabb fürtöm az arcomra tapadt, viszont nem fordítottam rájuk különösebb figyelmet.

Mindössze a tegnap lezajló eseménysorokra tudtam gondolni újra meg újra. Könnyű esetnek tűnt és - haja színéből megállapítva - kicsit butácskának is, azonban rá kellett jönnöm, hogy előítéletességemből adódóan estem bele a saját csapdámba. Okos volt, intelligens, nem mellesleg gyönyörű, bár fiatal kora miatt nem láttam többet ebbe a kapcsolatba egy egyszerű flörtnél. Önző lettem volna, amiért játszottam vele és talán az érzéseivel is? Minden bizonnyal igen, de szükségét éreztem egy kis mókának egy igazán felvilágosult és érdekes lánnyal. Szerettem volna közelebbről is megismerni, ellenben mégis tartva az általam megszabott határokat.