Fiatal (Befejezett)

66. fejezet

*Daenerys szemszöge*

A szerelmem hálószobájában terjengő megnyugtató nesztelenségben némán lappangott feszült kedélyállapotom, amily légkör szinte kézzel fogható magaslatokba hágott. Szívem ütemtelen tempót követve zakatolt összeszűkölő mellkasomban, melynek által a tüdőmbe jutó oxigén nehézségekbe ütközött röpke útja során. A helyiség ablaküvegén beköszönő Nap sugarai egyre csak erőtlenebbül vetültek London városára a közelgő viharfelhőktől tartva, ezáltal a kitárt nyílászárón át hűvös szellő fuvallatai merészkedtek az emeleti szoba falai közé. A bennünket körbelengő légáramlat fedetlen karomon libabőrt eredményezett, aminek köszönhetően az angyal rögvest a terület lágy cirógatását nevezte ki elsődleges célja gyanánt.

Harry ágyának meglepő kényelme olyasfajta feszültséggel ostromolta lelkemet, melynek pontos ürügyéről semmiféle információt nem birtokoltam. A paplan nyújtotta bársonyosság bőröm ingerlése mellett tette le voksát, míg a helyiségben eluralkodó szótlanság egészen az őrület határáig kergetett, még végső döntésként rálépve ama ujjaimra, melyek a szakadék peremének szélén görcsösen kapaszkodtak. Az egyetlen kellemes tényezőt azon forró fuvallatok biztosították, amik nyakam hajlatában vesztek el, mihelyst szerelmem orrán keresztül kimerészkedtek a külvilágra.

A férfi mellett feküdtem mozdulatlan, ezzel gátolva meg, hogy bármiféle zavaró tényezőt is gerjesztve űzzem el szemeiről az édes álmokat. Egész testemmel irányába fordulva kerültem a lehető legközelebb személyéhez, mily idő közben erős karja derekam körül időzött el védelmezően. Szerelmem, hátán lelt rá a legkényelmesebbnek nevezhető pozitúrára, ám fejével felém tekintve kért menedéket nyakam közelében. Egyik lábamat átvetettem csípőjén, így szabad keze combomon pihent meg, amióta csak szemeit alvás céljából lehunyta. Ujjai olykor-olykor a területre szorítottak, amint érdekesnek titulálható képzetek vetültek le sötétségbe borult íriszei előtt.

A helyiség falai között harsány, ugyanakkor boldogságomért felelős horkolása keltett monoton alapzajt, ezzel ajkaimat valamelyest felfelé görbítve szórakozottságomban. Ujjaim göndör, valamint aránylag összeziláltan a párnára boruló fürtjeivel játszadoztak, miként álmai gondos őrzése mellett határoztam. Mikor egy-két szál mutatóujjam köré tekeredve ragaszkodott személyemhez, óvatosan bár, de kihúztam ujjaimat hajának erdejéből. A fején érzett kezem hiánya tüstént tudatlan mozgásra sarkallta a csodálatos teremtés izmait, miként karja derekam körül megfeszülve invitált közelebb testéhez. Ajkaim finoman ízlelgették meg halántékán, ahol néhány verejtékcsepp gyöngyöződött végig. Az említett nedvességet telt ékköveimmel itattam fel, utána nyelvem rögvest a sós íz világot tapasztalhatta meg nyálammal keveredve.

Íriszeim minden erejüket összegyűjtve iparkodtak kitartani elhatározásom mellett, miszerint nem kínzom magam angyalom bekötözött csuklójának fürkészésével, azonban törekvésemnek lehullott a fán termő gyümölcse, mikor tekintetem alapos górcső alá vette a derekam körül pihenő, fehér fásli védte területet. A sápadtság jellemezte bőrfelületet kellően elszorította a kötszer vastag anyaga, ezáltal akarva sem tudtam volna megvizsgálni, mily mértékekig hágott sérülésének súlyossága. A felsőtestemet melegítő szürke póló - melyen ruhadarab szerelmem tulajdonát képezte, mielőtt a hét elején elváltak volna útjaink - kellő hangsúlyt fektetett a barátom csuklójára száradt fertőtlenítő vöröses árnyalatára. Ugyan nem tudhattam, mégis miféle eredet jellemezte a foltokat, habár felettébb reménykedtem, hogy nem vérrel találtam szemben magam bársonyos bőrén.

A szemeimbe akaratom ellenére is sós könnyek szöktek, amint intenzívebben belemélyedtem ama borzalmas érzésekbe, melyek barátom lelkén telepedtek meg a külön eltöltött napokban. Amennyiben egyetlen megoldásként az öngyilkosságot sorolta fel kurta listáján, bizonyára olyasfajta kétségbeesés felhői gyűlhettek össze feje felett, amiket egymagában legyőzni a megvalósíthatatlan kihívások közé tartozott. Szívem szerint minden másodpercben mellette lettem volna, megakadályozva, hogy ajkai akár egyetlen alkalommal is, de lefelé görbüljenek. Az én angyalom mindössze a boldogság morzsáit érdemelte ki az életét jelképező hosszú úton, mintsem, hogy bárminemű fájdalom érje őt.