Fiatal (Befejezett)

72. fejezet

A London egyik meglepően szép utcájában épült lakás falai olyasfajta kellemes, egyben biztonságos közeget alkottak meg, melyből kimerészkedni legkacérabb álmaimban sem szerettem volna. Ugyan az égen esőfelhők tömkelege kívánt értesíteni minden városlakót a közelgő nyári csapadék felől, személyem mégis napsugarak ezreinek melegségében merülhetett el a derekamat erős ölelésbe vonó férfias karokból fakadóan. A fürdőszobában terjengő levegőt a szerelmemet, továbbá engem körbeölelő rózsaszín köd mámora lengte be, szívemben elolthatatlan lángokat szítva. A bőröm alatt húzódó idegek millióit bizsergő érzés kerítette hatalma alá, ezzel szemben izmaim a beteljesült ellazulás kényeztetésének vetették alá magukat. 

Ujjaim csendesen rejtőztek el a kádat teljes egészében megtöltő víz felszíne alatt, olykor csintalanul kúszva be a hófehér habhegyek alá, felfedezve azoknak pihekönnyű állagát. Hátamnál az angyalom bordái között éldegélő szív zakatolásainak impulzusai verődtek vissza, rögvest tájékoztatva személyemet a férfi irányomba táplált szeretetének mértékéről. Fejemet egészen hátra hajtva hagytam, hogy tarkóm Harry vállán nyugodjon, mily idő közepette ő sajátomat lepte meg forró csókjainak sokaságával. Minden egyes pecsét, mely bőrömre nehezült, újabb pillangókat édesgetett elő gyomrom mélyéről, majd azokat felfedezőútra küldte benső zsigereim között. Íriszeim elé boruló szemhéjaim a sötétség egyik igazán csodálatos oldalával ismertettek meg, amit kizárólag akkor ízlelhettem meg, mikor barátom a közelemben való tartózkodás mellett tette le voksát.

A gondolataim sokaságát kitevő illető karjai védelmezően fonódtak egybe hasam felületén, azonban kalandozni vágyó ujjai gyakran vándoroltak el a felsőbb szegletekig, hébe-hóba a külvilág számára szabad prédaként tekinthető mellbimbóimat megcirógatva. Azon szeglet, melyet piercing ékesített, óvatosabb bánásmódban részesült a puha ujjbegyek keretében, mint bal társa. Lábujjaink életre-halálra szóló harcot vívtak a kád végében, ahogy a habból felépülő vár menedékében bújtak meg. Tenyereim lassan tévedtek a szerelmem tulajdonát képező csuklókra, ezt követően a sérült bőrfelület vakon történő megvizsgálására kerítettem sort. Ujjam hegyével érezni lehetett a mai délelőtt alkalmával eltávolított varratok helyét, amily tudat nyomban libabőrt keltett egész testem felületén.

Angol vizsgámból kifolyólag sajnos nem tarthattam Harry-vel az orvosi rendelő falai közé, ám szívem szerint mellette időztem volna, hogy kezét fogva támogathassam őt egykori öngyilkossága miatt keletkezett sebének végleges leápolása folyamán. Amint valamelyest szusszanhattam a tesztlap megírását kísérve, azonmód az angyalom felé tanúsított aggodalmam hozakodott elő lelkem mélyén, elviselhetetlen súlyként nehezülve belső szerveimre. Ujjaimat tördelve kívántam kirohanni a teremből, habár tisztában voltam a ténnyel, egyetlen út követése sem vezetett volna el a sebészeti szoba falai között ücsörgő vőlegényemhez.

Az elmémben megtelepedő gondolatok váratlanul illantak el ama édes pecséteknek hála, amik a nyakam, illetőleg vállam között húzódó ösvényen szóródtak szét. A finom ajkak sugározta szeretet közepette orcáim intenzív pírba borultak, valamint arcomon elégedett mosoly terült el. Ujjaimmal lágyan szorítottam meg Harry tetoválásokkal díszített csuklóját, később egészen mellkasomig vontam a sajátomhoz viszonyítva hatalmas mellső végtagot.

- Nagyon elbambulínóztál, Édes. - a mondatában használatba vett ige hallatán kuncogásom csendült fel a helyiségben.

- Mit csináltam? - kérdeztem rá, majd vállam felett elpillantottam szerelmemre.

- Elbambulínóztál. - ismételte el előbbi szavát. - Apu találta ki, mikor a lányok még kicsik voltak. Hilary mindig elbambult, így Apa elnevezte őt Bambulínónak. Innen jött az ige. - magyarázkodása során harsány nevetése ütközött füleimnek.