Fiatal (Befejezett)

46. fejezet (+16)

A falon szüntelenül ketyegő óra mutatói egyre közelebb merészkedtek a nyolcas számhoz, ezáltal a Nap is nyugovóra tért az este beálltával. A hangtalan utcában óvatosan süvített végig a szellő, alkalomadtán a növények lombjai közé túrva, miként azok leveleit önfeledt táncra invitálta. Ahogy a kertünkben időző hatalmas fára tekintettem futólag, elmémben felidéződtek azon emlékek, melyeket egykori fogócskázásunk elevenített fel bennem. Hayley haja csodás fátyolként szállt a szélben, amely fuvallatok hamarjában továbbsodorták vidám kacajának melódiáját a környéken. Akkor még az élők sorában tudhatta magát, mit sem sejtve a vészesen közelgő sötétségről.

Gondolataimból valamikori otthonom bejárati ajtajának hangos csapódása zökkentett vissza a csúf jelenbe, ahogy édesanyám háta mögött bezárult az említett nyílászáró. A nő lábai mély gyökereket eresztettek a kicsiny betonteraszba, melyet hajdanán díszes burkolat fedett. Kék íriszei olyasfajta aggodalomnak biztosítottak otthont, amily emóciót édesanyám szemeiben már hosszú ideje nem ismertem fel. Alsó ajkát a kitörni vágyó szavak megállítása végett fogta be fogai közé, majd karijait összefonta mellei előtt.

Testem váratlanul feszült meg azon nyomásra, amit csuklóm körül tapasztaltam. A Szépség ujjai lágyan fonódtak a terület köré, ezzel vonva fel magára lankadt érdeklődésemet. Ajkain halvány mosoly díszelgett, habár mögötte semmiféle őszinteség nem lapult meg. Szívem a fürdőszobában eltöltött percek óta is fájdalmas dobbanásokat hajtott végre bordáim börtönében, ezenfelül kezeim szüntelen remegéséről sem tudtam elvonni figyelmemet. Daenerys törődően zárta közre derekamat, eme cselekedettel egy meleg ölelésbe vonva. Karjaimat bárminemű tépelődést mellőzve fontam válla köré, később államat megtámasztottam feje búbján, hajának virágesszenciájával jutalmazva meg a benső zsigereim között megpihenő lepkéket. Ajkai finom csókokat mértek nyakam vonalára, abban reménykedve, talán gesztusai némiképp segítenek elkergetni a fejemben megtelepedő negatív gondolatokat.

- Köszönöm, Édes. - súgtam fülébe, ekkor tenyerei hátamra siklottak a terület megszeretgetése érdekében.

- Akkor mentek? - Harriett bánatos hangja tolakodott be az utca csendességébe.

A barátnőmtől való lassú elhúzódásomat követően leguggoltam húgomhoz, aki nem volt rest egészen a terasztól megindulni felém, hogy karjaim biztonságába burkolózhasson. Amint ölelésemben részesíthettem a csöppséget, halántékára nedves puszit hintettem irányába táplált testvéri szeretetem jeléül. Telt arcocskája céltudatosan bújt meg nyakam rejtekében, majd ujjai erősen szorítottak rá fehér ingem anyagára vállamnál.

- Holnap úgy is velem töltitek az éjszakát, Manó. - bizonygattam lágyan.

- Odaadhatom a rajzomat? - szemével alig észrevehetően sandított mögöttem időző barátnőm felé.

- Oda. - feleltem csendesen. - De szólj Hilary-nek is! - tettem hozzá kérlelően.

A kislány kibontakozott ölelő karjaim szorításából, eztán aprócska lábai szaladva eredtek meg a lakás becsukott ajtaja felé. Édesanyám, illetve időközben mellette termett édesapám kíváncsi szemekkel kísérték végig gyermekük minden mozdulatát, ahogy eltűnt otthonuk falai között. Daeni zavartan tekintett arcomra, vajon mit is súghattam húgomnak, ám én kérdő ábrázatára mit sem hederítve karoltam át derekát, ezzel a lehető legközelebb vonva őt oldalamhoz. Cselekedetem révén állam csúcsát szeretetteljes csókkal látta el, eztán fejét megpihentette kemény vállamon.

- Jövök! - hallatszott egy éles kiáltás az előszoba felől, nem sokkal később Hil lépett ki az ajtón, melyen nyílászáró a nagy erejű hévtől a falnak csapódott.