Fiatal (Befejezett)

32. fejezet

*Daenerys szemszöge*

A galéria bel terében az angyal lágyan csengő hangja hatalmasodott el, miként utasító szavait az általa fotózott modellekhez intézte. Amennyiben hallásom nem csalt, s emlékezetem sem szándékozott átverni engem a lány nevét illetően, Victoria türelmetlen arccal fürkészte barátom vonásait, tudván, valami nem haladt tervei szerint. Kezei keskeny csípőjén pihentek, ahogy hagyta szőke tincseit a szemei elé omlani. Pasztell rúzzsal kikent ajkai között aprócska rést véltem felfedezni, melyen keresztül élesen szívta be a levegőt.

- Harry, én tényleg nem tudom elképzelni, milyen pozícióra is gondolsz. - ingatta fejét Liza tanácstalanul.

- Feküdj rá a kanapéra! - kérte őt a férfi, tovább szorongatva kezében ultramodern kameráját.

A lány bárminemű hangot nélkülözve teljesítette barátom kívánságát, így levetette magát a fakó rózsaszínben pompázó heverőre, melynek színe összhangot teremtett ruhájának halvány árnyalatával. Az angyal helyeslő bólintását követően fejével a bútordarab karfája felé sandított, jelezve, hová is kellett volna kerülni a manöken karjainak. Liza eme néma kérést is gond nélkül végrehajtotta. Karjait hagyta lazán felfeküdni a karfára, mogyoróbarna szemeivel pásztázva végig a fotós elmélyült arcvonásait.

- Húzd fel azt a térdedet, ami felém közelebb van! - utasította Harry, arca elé emelve a kamerát. - Azaz a balt. - tette hozzá mellékesen. - És Victoria, ülj le arra a helyre, ami Liz lába által felszabadult! - mutatott az említett kanapészegletre.

Zöldes barna, valamint vágytól csillogó íriszeimet éhesen legeltettem végig barátom testének minden aprócska milliméterén, iparkodva befogadni a nem mindennapinak titulálható látványt. Ingének meghatározhatatlan mintái különösen elütöttek fekete nadrágjának kopottas anyagától, azonban a férfi magas alakján mégis kifogásolhatatlanul mutatott. Napra-napra egyre csak göndörödő fürtjei valamelyest összeziláltan keretezték halántékát, füleit alaposan elrejtve a világ kíváncsi szemei elől. Fekete csizmái rendkívül felkeltették érdeklődésemet, a körülöttem zajló történésektől ragadva el mentális mivoltomat, illetve füleimből elűzték a legapróbb neszeket is. A sötét bőr felületét szivárványhoz hasonlítható motívum színezte be, megfosztva ezzel a lábbelit az egyhangú kinézettől.

Az angyal görnyedt testtartással törekedett minél színvonalasabb képeket lőni ügyfeleiről, akik tekintetében az élettelenség vert sátrat. Egyik szemét lehunyva fókuszált a kamerába, miként jobbra, s balra vándorolt, különféle perspektívákból készítve el a fotókat. Látszólag teljes egészében kitaszította elméjéből a valóságot, hogy pusztán munkájának szentelhesse minden figyelmét. Csábítóan telt ajkai közül kikukucskált nyelve a világra, benedvesítve az említett felületet.

Arcomon elégedett mosoly húzódott, mialatt kiélveztem barátom látványát. Sokféle helyzetben adódott már alkalmam megszemlélni őt, ám szakmájának e szakaszába még sosem nyertem bepillantást ezelőtt. Ugyan a mi osztályunk életében is részt vállat egy fotó erejéig, ellenben ilyen intenzíven akkor sem láttam elmélyülni a fényképezőgépe nyújtotta varázsban. Mutatóujja hosszú másodpercek óta pihent a fekete gombon, időnként lenyomva azt, ezzel jelezve, egy újabb kép készült el.

A galériában elhelyezett asztal tetején üldögéltem, amióta Harry visszatért munkahelyi életébe. A csempézett padló, s talpaim között csaknem félméternyi üres tér éktelenkedett, ezáltal lábaimat kedvemre lóbálhattam, megismertetve velük a repülés eredeti mivoltát. Fekete csizmám műbőr felületén megcsillant a fotózáshoz szükséges lámpák fénye, kiemelve a frissen kibokszolt anyag tisztaságát. Ujjaim között egész idő alatt telefonomat szorongattam, hátha barátnőm haragja az enyhülés útjára lép, és megbocsájt nekem. Tűkön ülve vártam egy kicsiny üzenetre, vagy pár szóra, melyet telefonhívás keretében címzett nekem, viszont csalódnom kellett. Egyáltalán nem kereste társaságomat.