Fiatal (Befejezett)

48. fejezet

- Én... terhes vagyok... tőled.

A lány szavai hallatán könnyűszerrel tanúja lehettem azon cselekedetnek, melyet tüdőm végzett a bensőmben meglapuló oxigén kiszorítása közben. Ezután a helyiség fehér falai között erőtlen fuldoklásom visszhangzott, ezzel a kettőnk közé telepedő szótlanságba tolakodva. Tenyeremet fájó mellkasomra simítva törekedtem enyhíteni kényszeres köhögésemen, amily terv megvalósítása sejtéseimnél hamarabb bekövetkezett. Szabad kezem olyas erővel markolt rá azon asztal szélére, melyen időztem, hogy ökleim hófehérré színeződve tették láthatóvá a bőröm alatt megfeszülő kemény csontokat, ugyanakkor ereket. Éreztem, ahogy szívem a torkom nyújtotta szűkös helyre tornázta fel magát, miként új helyet keresett a heves zakatolás folytatásához.

Orcáimból se perc alatt kifutott a szín, melyen momentumot követően egy hullával lehetett volna azonos kalap alá venni lesápadt személyemet, mintsem élő emberként emlegessenek. Ugyan képtelen voltam szemügyre venni ábrázatomat, mégis tisztában voltam a ténnyel, miszerint smaragd íriszeim sötétebb árnyalatban tündökölve meredtek a hűvös csempeburkolatra, felmérve annak minden kicsiny szegletét. Alsó ajkamat fogaim közé harapva próbáltam meg felsérteni húsomat figyelmem elterelésének reményében, bár az elmémben megtelepedő gyermek tudata vérem ízét is kellően elfeledtette velem nyelvem hegyén.

- Ha-harry... itt vagy m-még? - zökkentett ki elmerengésemből egy törékeny suttogás.

- Ez biztos? - csupán ennyit bírtam megalkotni zavaros elmémmel, miközben remegő ujjaim átszántottak rendezetlen fürtjeimen.

- Igen. - felelte csendesen.

Fejemben szaporán kavarogtak azon emlékek, melyeket a lányöltöző mosdójában szereztem a Tina-val való gyors kaland közben. Amennyiben memóriám nem kívánt becsapni engem, nem kételkedtem a tényben, miszerint húztam óvszert rövid aktusunkat megelőzően. Mielőtt eme képzeteket a lánnyal is megosztottam volna, tüzetesen átnyálaztam az emlékeimet megőrző vaskos könyvet koponyám mélyén, nehogy valótlant állítsak.

- Húztam gumit. - közöltem tömören.

- Ne próbálj meg kibújni a felelősség alól! - fenyegetett meggyötört hangon, később nesztelen szipogásokat hallatott.

- Ha tényleg az enyém, én gondját viselem. - bizonygattam egy mély sóhajt kísérve. - Viszont TUDOM, hogy használtam óvszert. - nyomatékosítottam a szót. - A menet után arra kértél, ne a lányöltöző kukájába dobjam ki, mert rájött volna a többi manöken a mi kis titkunkra. - elevenítettem fel ama nap történéseit. - Így a folyosón lévő szemetesbe hajítottam. - tettem hozzá mellékesen.

- Akkor... kiszakadt volna? - kérdezte, félve lehetséges negatív válaszomtól.

- Én... - vakargattam meg tarkómat intenzív morfondírozásom során. - Bevallom, nem néztem. - ismertem el vonakodva.

Feszült csevejünket kísérve a létező legkínosabbnak titulálható csend férkőzött be közénk, pusztán szaggatott lélegzetvételeink jutottak a másik fél fülébe. Szívem heves dobbanások formájában igyekezett kiszakadni ütemtelenül emelkedő, s süllyedő mellkasomból, csakhogy célját nem jellemezték sikerek. Az ereimben csörgedező vér ugyan adrenalinnal lakatta jól sejtjeimet, mégis erőtlenség hatalmasodott el testi mivoltom felett, amily gyengeség komótosan terjedt át lelkemre, majd elmémre. Nyelvemen váratlanul kóstoltam meg az ajkam belsejében húzódó sebből kicsorduló vörös folyadék fémes ízét, ezáltal fogaim hagyták megpihenni a sérült felületet.

- Tina, ezer százalékig biztos vagy az apa kilétében? - faggattam, mit sem törődve a rohamosan lepergő percek hadával.

- Két hónapja van egy pasim, bár azóta szedek fogamzásgátló tablettát. Ő nem lehet... szerintem. - jelentette ki kertelés nélkül, viszont a mondat végére elbizonytalanodott.