Fiatal (Befejezett)

99. fejezet

Ujjaim enyhe remegés áldozataként igazították meg a személyemet könyörtelenül fojtogató bíbor árnyalatban játszó nyakkendőt, míg fejemmel magasabb szögből szemléltem meg a gála helyszínének bel terét. Torkom keskeny alagúttá szűkült gyomrom émelygő fájdalmával azonos momentumban, melyen járaton a legparányibb nyelés leerőltetése is valódi megmérettetésnek bizonyult. A nyelvemen érzékelhető íz számtalan alkalommal sarkallta száznyolcvan fokos fordulat megtételére a lepkék millióinak otthont adó szervet, aminek hála szemeimet két vékony vonallá préselve törekedtem mielőbb kiszökni a világ nyitott kapuin.

A szabad ujjaim szorongatta pezsgőspohárból lassan távoztak a parányi buborékok, akárhány alkalommal is döntöttem meg instabilan az üvegedényt. Iparkodtam mielőbb elhessegetni a fejemben megtelepedő gonosz gondolatot, miszerint London befolyásos művészei eme pillanatokban is mind saját alkotásaim sokaságán jártatták végig kíváncsiságtól csillogó íriszeiket. A szerelmem bájából megszülető festmények egyikét sem szándékoztam árura bocsátani, holott a hajdani borsos összeggel felajánlkozó férfi javaslata merőben felkeltette érdeklődésemet.

Smaragd ékköveim rémületnek búvóhelyet nyújtva kémlelték végig környezetem létető összes négyzet-milliméterét, reménykedve némi higgadtság megtalálásában. A fölém magasodó vaskos falakat ékesítő hófehér festék harmóniája letisztultságot tükrözött minden érdeklődő illető felé, iparkodva mindössze a háttér egy töredékeként elhíresülni. A puritán világosság összhangját azon portrék sötét tónusai törték meg, melyek saját kezem munkájaként készültek el. Amennyiben a vásznak lakásom menedékében időztek, kifogásolhatatlan műalkotásokként tárultak elém, drasztikus ellentétet vonva a jelen perceivel, mikor pusztán kivetnivalókra leltem az ecsetvonások mögött.

Momentán használaton kívül lévő kezemmel finoman simítottam végig a felsőtestemre feszülő fekete öltöny anyagán, nehogy bármiféle szösz megtelepedését is engedélyezzem a koromfekete szöveten. Ujjbegyeim gyengéden érintették a fogságra ítélt gombokat, mígnem a nadrágot csípőmre erősítő öv csatjához értem komótosan. Torkomon nehéz nyelést megkísérelve legeltettem végig tekintetemet a műveimre rábólintó illetők hadán, és mély sóhaj kieresztésére vállalkoztam.

- Harry? - az engem megszólító reszelős impulzusok fültanújaként rezzentem meg izmaim sokaságával, tüdőmben marasztalva a légcsövemen át bejutó oxigén jelentős hányadát.

Tekintetemmel megilletődve pillantottam el a részemről még ismeretlen eredetűnek vélt hang irányába, ekkor szembe találkozhattam Nick-kel, kinek e gála létrejöttét köszönhettem. Fekete, némiképp hosszabb tincseit ízléses kontyba fogta össze feje tetején, habár az említett koponya oldalsó szegleteit egyetlen szál szőr sem kívánta felmelegíteni az ott végigszaladó hajnyírógép okán. A harmincas éveinek végén gyalogoló férfi arcát erőteljes borosta tarkította, kiemelve íriszeinek kékségét. A termetesebb alkaton optikailag karcsúsított sötét öltönye, melyen öltözékhez hófehér inget, illetőleg szürke nyakkendőt társított. 

Száját széles mosolyra húzva vezette végig testemen ékköveit, míg mai viseletem állapotáról szerzett bővebb információkat. Elismerő bólintásának hála sikeresen levontam következtetésemet, miszerint a menyasszonyom által tanácsolt göncök kellőképpen megfűszerezték eleganciámat. Ujjaim rögeszmés mozdulatsorok kereszttüzében igazították el ismét bíbor nyakkendőmet, eztán a halvány rózsaszín árnyalatban pompázó ing anyagáról is eltüntették az enyhe ráncokat.

- Elcseverésztem jó néhány befolyásos művésszel. - lépteivel sietősen csökkentette le az útjába kerülő métereket. - Enyhén szólva is borítékolható a sikered. - szavai kellemesen rezegtették meg dobhártyáimat.