Fiatal (Befejezett)

60. fejezet

*Daenerys szemszöge*

Tüdőm légszomjjal küszködve próbálta éltetni fulladozó sejtjeimet a kicsiny lányöltöző falai között összetömörülő levegő okául, melynek oxigénszintje egész alacsonyan lappangott a különféle dezodorok dominanciájával szemben. Egyik tenyeremet szaporán emelkedő, s süllyedő mellkasomra simítva bocsátottam szabadjára néhány száraz köhögést, amiből fakadóan torkom megsajdult. Szemeimet összeszorítva iparkodtam mit sem törődni a helyiséget uraló fülledt környezettel, noha szervezetem nem kívánta hosszan elnyúló percekig tolerálni a dolog iránti közömbösségemet.

Miután íriszeim ismét a külvilág végigtanulmányozására fektették a hangsúlyt, tanúja lehettem, miként osztálytársnőim egyenként ballagtak ki a némiképp nyugodtabb környezet jellemezte folyosóra. Mielőtt egyedül maradhattam volna az öltöző légterében, Lacey nyomába eredve követtem az előttem tolongó lánysereget. Tenyeremet az említett személy vállára helyeztem, amint mögötte termettem. Érintésemnek hála fejét irányomba kapta, majd egy alig észrevehető, számomra mégis jelentős mosollyal illetett. Ujjammal sebtében helyeztem üzemen kívül a plafonra felszerelt villanyokat, később kezem az ajtó becsukására is gondos sort kerített.

- Végre kijutottunk a pokolból. - fejezte ki háláját Iris, ám reakcióra egyikünk sem kívánta méltatni őt.

A folyosóra kilépve azonmód a fal biztonsága mellett tettem le voksomat, mily idő közben hátammal a fehérre festett kemény felületnek támaszkodtam. Ujjaim testem előtt fogtak komótos babrálásba egymással, ahogy törekedtem a kínzó lassúsággal elillanó perceket aránylag gyorsabb fokozatra emelni. Íriszeim - melyek a nyár bekövetkeztével sötétzöld színben pompáztak - csalódottságtól tarkítva pillantottak Alice mivoltára, ki a folyosó egyik padját szemelve ki ülőhely gyanánt foglalt helyet osztálytársaink mellett. Amióta csak elkezdődött a mai napot is magába foglaló hét, egyetlen szót sem címzett irányomba, melynek hátteréről semmiféle információt nem tulajdoníthattam magamnak. Szabad perceit szívesebben töltötte Iris társaságában, mintsem, hogy nekem szentelje figyelmét.

Amint megérezte telt arcán égető tekintetem súlyát, szemei kellemetlenséget tükrözve vándoroltak a folyosó egyik szegletéről a másikra, mígnem ujjaival is lányos zavaráról árulkodó játszadozásba kezdett. A padon történő váratlan fészkelődése nyomban valós tényekké alakította gyanúmat, miszerint tudomást szerzett vonásain elidőző tekintetemről.

- Hölgyek! - Mr. Knoller mély hangja mágnesként vonzotta figyelmemet testnevelés tanárom ötvenes éveiről tanúskodó ábrázatára. - A tornaterembe, kérem! - intett kezével az említett terem felé, eztán a fiúkra terelődöttek mélybarna szemei. - Az Uraknak pedig az udvaron van lehetőségük focizni, míg a Hölgyekkel felmérjük a magasugrást. - tájékoztatta őket tisztelettudóan, ugyanakkor tekintélyparancsolóan.

- Tanár úr, nem lehetne kosárlabdázni? - Trevor hangja váratlanul tolakodott az éppen leülepedni szándékozó csendességbe.

- Természetesen, akinek nincs kedve futballt játszani, nyugodtan kosarazhat. - bólintott rá bárminemű morfondírozást megtagadva.

Mr. Knoller felsőtestének szegleteit fekete pólója melegítette, amily anyaghoz sötétkék melegítőt társított nadrág gyanánt. Zömökebb alkata révén alacsonynak volt mondható testmagassága, holott vélekedésem szerint fiatalabb korában valódi égi meszelőként tarthatták őt számon. Őszülő tincsei némiképp összeziláltan alkották dús hajkoronáját, így vakon, de eligazítani próbálta azokat ujjaival.

Szerény személyem Louise után ballagva tett eleget tanárunk kérésének, miként a tornaterem hatalmas ajtaját közelítettem meg. Göndör fürtjeimet ugyan gondozott kontyba fogtam össze a dupla testnevelés óra erejéig, ujjaim - megfeledkezve korábbi ténykedésemről - mégis átszántani készültek a loknik szőke erdején. Egyik lábamat a másik után szedve léptem át hatalmas tornatermünk alacsony küszöbét, utána rögvest egy, a folyosóhoz viszonyítva hűvösebb közegben tudhattam magam. Vállam felett valamiféle légből kapott befolyást követve pillantottam hátra vállam felett, melynek által olyasfajta képpel találkozhattam, amire legmerészebb álmaimban sem készültem fel.