Fiatal (Befejezett)

19. fejezet

Remegő lábaim nehézkes léptek keretében vezettek le lakásunk lépcsőjén, miként csaknem tíz perce elhagyott hálószobám felé vettem az irányt. A fából készül lépcsőfokok csendesen reccsentek meg rájuk nehezedő talpaim alatt, elárulva a lakásban tartózkodó családtagoknak közeledésemet. Kezemben szempillaspirálomat szorongattam, melyet igyekeztem visszajuttatni szobámban elfoglalt helyére. Léptemet oly sietősen hajtottam végre, mintha versenyen vettem volna részt. A nappali felől édesanyám hangja ütötte meg füleimet, miközben Broderick-hez intézte lágy szavait.

- Hagyj nekem is narancslevet! - kuncogott fel boldogan.

Lábujjhegyre emelkedve haladtam el a nappali nyitott ajtaja előtt, igyekezve egy hangot sem hallatni, azonban tervem azonmód meghiúsult, mikor öcsém irányomba kapta zöld íriszeit. Egy halvány mosolyt küldve felé haladtam tovább hálószobám felé. Mindössze egy métert volt szerencsém megtenni, mielőtt Broderick szavai eljutottak volna fülemig.

- Hová megy Daenerys? - érdeklődött öcsém a nappali irányából.

- Osztály bulijuk lesz. - tájékoztatta őt anyu.

Egy gondterhelt sóhaj szökött ki remegő ajkaim közül, amíg megtorpantam a földszinti folyosón. Egyik tenyerem a halványlilára festett falra simult, iparkodva meggátolni az erőtlen lábaim okozta összeesést. A lelkemre nehezedő mázsás súly kiszorította a tüdőmben lévő levegőt, ezáltal sietősen kapkodtam oxigén után. Tudatalattim szinte korbáccsal verte szívemet, iparkodva valamiképp hatni rám, viszont nem járt sikerrel.

Régen cseppet sem volt jellemző rám a hazudozás, mindössze általam hallatott füllentés áldozatául sem estek szüleim, ezzel ellentétbe kerülve az utóbbi hetekkel. Ajkaim rendszerint vonakodva alkották meg a számomra is fájdalmas szavakat, melyek mögött parányi őszinteség sem bujkált. Hogy a ma esti programom valóban egy, az osztályban megrendezett buli lett volna? Amennyiben újra ki kellett volna mondanom eme hazugságot, rám szakadt volna a plafon, ezzel a földi porszemekkel téve engem egyenrangúvá.

A gyomromat gyötrő émelygés, és a szívemre nehezedő súly nem kizárólag bűntetteim miatt kísértett engem. Életem első randevújára készülődtem, méghozzá a partnerem nem is akárki volt. Sóvárogtam az angyal jelenléte után, viszont csaknem tíz perc választott el a férfi megérkezésétől. A falon kattogó óra mutatói örökkévalóságnak tűnő idők után haladtak tovább egyetlen egy percet, így tudtam, a maradék idő kínkeserves érzelmekkel fog szolgálni.

Bensőmet egészséges mértékű izgalomnak kellett volna uralni a véremben száguldó adrenalin révén, de az általam elkövetett hiba szinte az ájulásig kergetett engem. Végtagjaim fáradhatatlanul remegtek, szám kiszáradt, szemeimmel aprócska csillagok táncát láttam magam előtt. Összeszűkült torkomban szívem zakatolt eszeveszett módon, ezzel okozva fájdalmat a terültben.

Tudtam, hatalmas hiba áldozatává estem, mikor a hazudozás mellett döntöttem, mégsem adtak kezembe más választható opciót. Szüleim idegei kellően a magasba szöktek volna Harry tudatától, ugyanis a kettőnk életkora közötti különbség cseppet sem volt alacsony, főleg nem számunkra, hiszen én még kiskorúnak számítottam. Édesapám tüstént eltiltott volna az angyaltól, azt állítva, mindössze perverz kis játékához használt volna fel a férfi. Talán szüleimnek igazuk lett volna, mondván, rosszul döntök, ha ma Harry-vel megyek, de a lelkem mélyén elnyomott zabolátlan énem a saját bőrömön akarta megtapasztaltatni velem, miféle világban is éltem.

Mély elmerengésem közepette észre sem vettem, hogy már-már szobámban álldogáltam, szekrényem tükrében méregetve magam. A mai randira igyekeztem elegánsan öltözni - ahogy Harry is tájékoztatott - ennek okául egy egyszerű szabású, sötétkék ruha mellett tettem le voksomat. A szűkített fazonú anyag túl sokat hagyott a képzeletre, ugyanis annak alja egészen térdem fölé ért. Vastagabb pántjai biztos tartást kínáltak vállamon. Igyekeztem keveset megmutatni magamból, ugyanis elegánsnak cseppet sem tartottam azokat a ruhákat, melyek szinte a nő minden porcikáját feltárták a sóvárgó férfiak számára. Talán túl szűziesen festettem, vagy eme viselet tökéletesen illett egy elegáns helyre? Csak abban reménykedtem, elnyerem majd Harry tetszését.