Fiatal (Befejezett)

97. fejezet (+18)

*Harry szemszöge*

A szakmám utómunkálatainak elvégzéséhez megfelelő közeget biztosító szoba falai között időztem, felnyitott laptopom egérpadján mozdítva mutatóujjamat a létező összes irányba. Szabad tenyerem homlokomnak préselődve törekedett fejem megtartásán, amily testrész az éjszakai órákra hivatkozva csaknem asztalomra zuhanva rángatta személyemet a nyugtató álmok földjére. Szemeim összeszűkülten kémlelték a masina képernyőjének különféle szegleteit, míg a mai délután folyamán készített képek tökéletesítésén tevékenykedtem. Egyik lábammal a fáradt elmémben képeződő ismeretlen ritmusnak megfelelően doboltam, ezáltal mezítelen talpaim rendre összetalálkoztak irodai székem kerekével, mielőtt ismét elhagyták volna azt.

Ökölnyi távolságra elnyíló ajkaim közül néma ásításom távozott, melynek során zöldes íriszeimmel sebtében sandítottam a helyiség ablakának irányába. London városára a vaksötétség borította le leplét, az égen csillagok aligha telepedtek meg. Az utcáknak kizárólag a kövesutak mentén időző lámpák biztosítottak halovány fényeket. A ház hátsó részében álldogáló fa lombozata alkalomadtán meg-megrebbent, az enyhe légmozgásról értesítve személyemet. Pilláim sűrű pislantások keretében kívánták elhessegetni a szemeimből kicsorduló, álmosságomat igazoló aprócska könnyeket, míg tekintetemet újra, s újra végigjártattam az elém táruló kislány fotóján.

A szőke fürtökkel megáldott csöppség alig lehetett idősebb öt éves húgaimnál, máris olyasfajta vonásokkal rendelkezett, mintha érett nő bőrébe bújt volna. Eme jelenség okát feltételezhetően a bőrét elfedő vastag sminkréteg idézte elő, habár a fotón történő retusálásom is nyomatékosított a felnőtt ábrázat megteremtésén. Aprócska testének viseleteként egy ég kék árnyalatban pompázó ruha mellett tette le voksát, melynek fodrokkal kivarrt alsó szegélye egészen térdéig fedte el rövid lábait. A lábfejeket szorító hófehér topán felszínén megcsillant minden kamera fénye, miket a személyzet közvetlenül az általam kijelölt szegletekre helyezett le.

- Ezzel próbálod meg bebizonyítani, milyen rosszul esett, mikor egyedül hagytalak éjszakánként? - a hátam mögül érkező vékony hangot az átható fáradtság uralta.

Fejemet törekedtem minél természetesebb mozdulatok kíséretében fordítani szerelmem felé, nehogy felkeltse figyelmét meglepő kimerültségem. Ajkaim egy őszinte mosoly erejéig húzódtak felfelé, mihelyst megpillantottam a helyiség ajtajában vesztegelő Múzsát. Részemről hibátlannak vélt testét pusztán a szívemhez közel álló vörös póló melegítette, amily fehéren csíkozott anyag kíváncsiságom kívánságait kielégítve fedte fel előttem hasának csodálatos voltát. Nőiességét hófehér, csipkézett francia bugyija mögé rejtette, ezáltal formás combjain éhesen legeltethettem végig ámuló szemeimet.

- Szia, Szívem! - köszöntöttem kedvesen, később irodai székemmel fordultam irányába.

Gesztusom meghálálásának érdekében címezte felém álmos mosolyát, mily idő közepette rózsaszín körmeivel a vállára összeziláltan omló dús loknik közé rondított. Fejét lustán döntötte az ajtófélfának, némi támasszal szolgálva erőtlen izmainak. Szabad kezével erősen kapaszkodott meg az említett nyílászáró keretében, meggátolva, hogy arcával tompítsa a parkettaburkolatra történő fájdalmas zuhanását. Hosszú pillái orcáinak felső szegleteit cirógatták, amennyiben megkísérelte elnehezült szemeinek lehunyását.

- Fél tíz környékén azt ígérted, hamarosan átölelsz álmomban, ennek már négy magányos órája. - informált a pontos időt illetően.

- Sajnálom, Kicsim. - alsó párnácskám lebiggyesztésének keretében fejeztem ki bűnbánásomat.