Fiatal (Befejezett)

92. fejezet

*Daenerys szemszöge*

A London tulajdonában álló keskeny utcák kihaltságát valódi ajándékként fogadtam vélekedésemben, ugyanis a zsúfoltságnak, továbbá a fülsüketítő zajoknak egytől-egyig búcsút inthettem. Környékünkön mindössze cipőink talpainak csendes moraja volt észlelhető, amily zaj mellé olykor a két kis tündér kacagásának melódiája csatlakozott be. A júniusi hűs szellő hébe-hóba játszadozott el a vállamra omló fonatokból kiszökő göndör hajszálakkal, amily fuvallatok előszeretettel menekültek be kalapom karimája alá. A sötétkék filc anyagot ujjaim tartották meg erősen, nehogy az fejemről lerepülve suhanjon el közelemből. Bézs színben pompázatos mokaszinok biztosítottak kényelmes viseletet lábfejeimnek, melyek mezítelenül bújtak bele a cipő belsejébe. Az alacsony voltomat elfedő, farmerhez hasonló szövet térdem fölé érve biztosított optikailag karcsú alakot személyemnek a szövetre erősített öv segítségére támaszkodva.

Harry ujjai oly védelemmel szolgáltak kicsiny kezemnek, melyből kiszakadni ama esetben sem sikerült volna, amennyiben minden tervemet eme cselekedet elvégzése képezte volna. Arcommal a fölém tornyosuló férfi vállának támaszkodtam, mihelyst kalapomat testem mellé helyezve vettem le azt fejemről. Ragaszkodásomat a homlokomon elvetett nedves pecsétek sokaságával nyugtázta. Tenyerében elveszett sajátom, mintha kislányának kezét fogta volna aggodalmasan. A hosszú ujjait ékesítő különféle karikák jegygyűrűmnek gyémántozott foglalatával barátkozhattak össze közeli kontaktusunkból fakadóan. Ugyan nem kíséreltem meg karjaimmal körbeölelni angyalomat, bőrének bódító esszenciája ellenben a szél akaratát a szőnyeg alá seperve simogatta meg szaglószervemet.

Kizárólag flamingók mintázatával kidekorált inge melegítette vállát pár csókkal jutalmazva kívántam szemléltetni a vőlegényem felé táplált feltétel nélküli szerelmemnek mértékét. Gesztusomnak okán széles vigyorában részesülhettem, amily görbület a homlokom húzódó bőrfelületre vetült. Az orrjáratain kiáramló forróság jellemezte fuvallatok társaságában finom puszijai ütköztek a szóban forgó felületnek, gerincem vonalán jóleső borzongást keltve. Az angyal váratlanul sarkallta megrezdülésre hangszálait, csakhogy fegyelmező szavait hajamnak tövében vetette el.

- A kövesút előtt állj meg, Manó! - intézte utasítását Hilary felé.

A kislány biciklijének lilás árnyalatú nyergén ücsörgött, míg egyik szandálja megtartotta lábfejét a kerékpár pedálján pihentette. Aprócska ujjai intenzíven szorítottak rá annak szintén efféle színvilágban ékeskedő kormányára, mielőtt alsó végtagjai a kétkerekű hajtását helyezték volna előtérbe terveinek listáján. A gyönyörűség sötétbarna loknijait bátyja két lófarokba kényszerítette fülkagylói felett, igazán imádni való külsővel ruházva fel az angyalkát. Dundi combjain piros ruhácskájának szoknyában végződő alsó része lengedezett, esetenként pöttyöktől túldúsult fehér neműjét csillogtatva meg a világ árgus szemei előtt.

- Te tudsz biciklizni, Daenerys? - Harriett kíváncsiskodó szavai becézgették füleimet.

Zöldes íriszeimmel tüstént sandítottam a csodálatos teremtés felé, ki hatalmas örömtől sugárzó mosolyával tüntette ki személyemet, ahogyan biciklijén ülve közlekedett mellettem. A rózsaszín árnyalatban tündöklő eszköz kormányainak végéből fodros szalagok zúdultak le - akárcsak testvére esetében - habár az említett fémre erősített, katicát megformáló csengőcske intenzívebb módon keltette fel érdeklődésemet. A bogárka száját mosolyra húzták annak készítői, és szempillái egészen fejének tetejéig nyúltak.

- Igen, még az apukám tanított meg kislánykoromban. Alig lehettem fiatalabb, mint most TE. - a férfi nevének említésekor szívem milliónyi aprócska szilánkra morzsolódva veszett el szervezetem belsejében.