Fiatal (Befejezett)

21. fejezet

*Harry szemszöge*

A tavasz közeledtével a madarak ismételten letelepedtek a magas, eddig még rügyezetlen fák ágain, élettel ajándékozva meg a hónapok óta borússág jellemezte várost. A hőmérséklet emelkedésének köszönhetően némiképp melegnek éreztem a testemet takaró barna kabátomat, ezáltal lehúztam annak cipzárját. A bélelt anyag alól kikukucskált ingem mintás szabása, mely mellkasomat fedetlenül hagyta az általam végzett hanyag begombolás végett. A szél szendén kapott bele göndör hajamba, valamelyest összeborzolva az imént elrendezett fürtöket.

Bármerre tekintettem smaragd íriszeimmel, szerelemtől felfűtött párok haladtak el előttem, akiknek hadát főként Daenerys-sel egy idős tinédzserek erősítették. A külső szemlélők számára - kik megkísérelték szemügyre vevésemet - erős, határozott férfi kilétét keltette álarcom, habár belsőm egy lágyszívű embert rejtett. Nem kis mértékben hiányoltam azon rózsaszín ködöt, melyet csupán a szerelem csodálatos érzése volt képes nyújtani lelkemnek. Bármit megtettem volna, hogy eme hosszú távú érzelmet attól a bizonyos lánytól kapjam meg, kire pillanatnyilag is vártam megszokott helyemen, viszont tudtam, szerelemnek korai lett volna titulálni a véremet felpezsdítő emóciót. Egész bensőmet vonzalom kerítette hatalmába, akárhány alkalommal megláttam csodálatosabbnál is csodálatosabb arcát, miként általam pír öntötte el azt. Ennek ellenére a szerelemtől még mérföldnyi távolságok választottak el.

A hétvégét rég nem látott édesapám társaságában töltöttem, habár szakadatlanul Daenerys lírikus dallamként csengő hangját hallottam füleimben. Nehezen tudtam nélkülözni hibátlan vonásainak látványát, és telt ajkainak édes ízét sajátjaimon. Örökkévalóságnak tűnő álmatlan éjszakák sorozatát éltem meg az utóbbi napokban, ugyanis az ártatlanságával magához láncoló lányt nem tudhattam közelemben egészen péntek óta. Rendszerint én hoztam el őt az iskolába reggelente, azonban a mai nap kivételként volt felróható. Reggeli munkám megakadályozta, hogy a Szépségemmel találkozzak, ezáltal minden életkedvemtől megfosztott ezen hétfői délután erejéig, mikor végre ismételten megérezhettem a lány parfümjének bódító illatát.

Pénteken lezajló randevúnk során néhány - számomra igen fontos - információ birtokába kerültem vele kapcsolatban, melyen tények csak még jobban elragadtak a gyönyörű teremtés felé irányuló csodálatomban. Mindent tudni szerettem volna róla, amivel csak megajándékozhatott engem, csakhogy féltem, szülei miatt nem láthatom őt többé. Akár a börtön rácsai mögül is képes lettem volna szemlélni világunkat, amennyiben őt a magaménak tudhattam volna. Addig terveztem utána menni, míg utolsó lélegzetem ki nem szállt tüdőmből, és ezen célom megvalósításáért foggal-körömmel harcoltam.

Hátammal fekete autóm oldalát támasztottam, karomat erősen fonva össze mellkasom előtt. Ugyan alig fél perce még telefonom kijelzőjén tartottam szemeimet, mostanra viszont tudtam, füleimet a kicsengetés csodálatos hangja készült elárasztani kizárólag néhány másodpercen belül. Mintha csak a fentiek képesek lettek volna belelátni a gondolataimat őrző vaskos könyvbe, hangos ricsaj jelezte az óra végét, ezáltal fejemet az iskola kétszárnyú ajtaja felé kaptam Daenerys-re várva. Csaknem fél perc elteltével zajongó diákok rohamozták meg az előbb említett nyílászárót, kiszabadulva a számukra börtönt jelképező iskola magas falai közül.

Szemeimmel egyenként pásztáztam végig a parkoló felé tartó tömeget alkotó személyeket, azonban az általam várt lányra nem leltek rá íriszeim. Gyűrűim ékesítette ujjaimmal átszántottam fürtjeimen, reménykedve némi feszültség levezetésében, melyet nem kaptam meg. Sorra haladtak el mellettem a jogosítvánnyal rendelkező diákok, ezáltal a parkoló pillanatok alatt szinte teljesen megüresedett. Pusztán egy kisebb személyautó időzött tőlem jobbra, azon kívül egyedül vesztegeltem.