Fiatal (Befejezett)

95. fejezet

*Daenerys szemszöge*

Magas sarkú cipőim minden általam megtett lépés során harsány visszhangot keltettek az iskola emeletének csempézett padlózatán. Fel, s alá történő andalgásom során gerjesztettem zajt azon diákok számára, kik a folyosók padjain ülve igyekezték az utolsó információkat is bepréselni leterhelt elméjükbe az ölükben tartott könyv soraiból. Kezeimet mellkasom előtt tartva hajtogattam le ujjaimat, mintha csak egy banán héját fejtegettem volna le az ízletes gyümölcs húsáról, míg a történelmi évszámokat, illetőleg az azokhoz kapcsolódó eseményeket ismételgettem koponyám mélyén. Szemhéjaim olykor hosszabb momentumokra óvták meg zöldes ékkövimet az épület falának piszkos festékétől, egyben koncentrációmat is kimagaslóbb mértékben marasztalva helyén.

Gyomromban elviselhetetlen görcs uralkodott, mintha csak trónjában ülve szolgálták volna ki őt alattvalói, pontosabban megnevezve szorgosan munkálkodó sejtjeim. Akármily módon kívántam megőrizni hidegvéremet, a lelkemben dúló egészségtelen izgalom, ugyanakkor aggodalom könyörtelen egyvelege a felszínre törve idézett elő enyhe émelygést szervezetemben. Eme érzésnek köszönhetően lábaim gyakorta rendültek meg lépésem közben, elbúcsúzva az izmaimban rejlő erőtől. Ugyan saját vonásaimat nem vehettem alapos górcső alá, mégis tisztában voltam a ténnyel, miszerint bőrömnek árnyalata egy hulla színével vetekedett, továbbá ajkaim kellően kiszáradtak néhány korty víz megkívánásához.

- Vasco da Gama elindult Indiába ezer... - mondatom tisztességes befejését megelőzően nyíltak tágra szemeim, mikor a tizenhetes tanterem ajtaja kitárult, belerondítva megnyikordulásával a folyosó csendességébe.

- KövetkezikEllen Young, felkészül Daenerys Becker! - a részemről ismeretlennek megítélt tanárnő, ki a földrajzot oktatta néhány osztálytársam számára, lágyan szólította a következő felelőket.

Nevemnek fültanújaként éreztem, miként kivert a veríték, ezáltal tenyereim is egyre csak benedvesedtek a rajtuk megtelepedő izzadságcseppek nyomán. Ahogy Ellen szélsebesen elillant mellettem, szaladásának szelétől némi hűvös lobbantotta meg a vállamra omló szőke fürtöket, orcáimat enyhe éltető pírba borítva. Lábfejeim hasogató fájdalomban részesültek fekete cipőimnek gyötrése során, holott eme kínra ügyet sem próbáltam vetni, miként lelkem megnyugtatásán fáradoztam. A mellkasomban tomboló szerv csaknem kitört biztos börtönéből, ugyanakkor torkom is keserves alagúttá szorult össze, melynek járatán egyetlen nyálcseppet sem bírtam leerőltetni annak benedvesítése kedvéért.

- Most Ellen kihúzza a tételét, leül kidolgozni, és Daenerys megy be? - Lacey vékony hangja szólalkozott fel mögöttem, míg Louisa-hoz címezte szavait.

- Nem, Ellen elmondja a nyelvi tételt, és utána ül le vázlatot készíteni a következő tárgyhoz. Daenerys-nek van még úgy... - ugyan pozitúrámból adódóan nem járultam hozzá arcának megtekintéséhez, habár tudtam, karórájára sandított szemeivel. - Úgy fél órája. - tájékoztatta barátnőjét.

- Alice-t is elég régóta behívták. - állapította meg Lacey csendesen.

- Az is lehet, még mindig maradt olyan tétel, amit ki sem dolgozott, vagy most fog. - folytatták csevejüket.

Szabad kezemet pánikom közepette emeltem arcomhoz, hogy hatalmasra nőtt, továbbá formára gondosan reszelt körmeimet egyenként lerághassam éles fogaimmal. A hófehér egyedek éppen ráharaphattak a mindenféle lakk károsító anyagától megóvott felületre, mikor a vállamra nehezedő táskában valamiféle mocorgásra figyeltem fel. A folyosó csendességében vibráló impulzus okán számtalan osztálytársam felkapta tekintetét, égető szempárjaikkal személyemet tüntetve ki. Lábaim rögeszmésen tettek meg néhány távolodó lépést, melynek során ujjaimmal táskám mélyének felkutatására eredtem. Eme feladat meglepően egyszerűnek ígérkezett, ugyanis mai sietségem nyomán elfelejtettem behúzni a bézs színben pompázó kiegészítő cipzárját.