Fiatal (Befejezett)

29. fejezet

London utcáin hűvös tavaszi szél süvített végig, beletúrva szőke loknijaim tömkelegébe. A rügyező fák elhajladoztak az erőteljes fuvallatoknak hála, a virágok is aludni tértek összezárt szirmaikkal. A délután hallható madárcsicsergés a feledés homályába merült, melyen dal hangját a kövesúton elhaladó járművek, s a szórakozóhelyek ablakain kiszűrődő dübörgő zene helyettesített. A némiképp csípős időjárás képtelen volt bezavarni a városlakókat otthonuk falai közé, ezáltal a járdákon nem egy ember szedte lábait, beleértve Harry-t és engem is.

Ujjaink szorosan fonódtak össze, miként az utcákat róttuk hajnali egy óra tájékán. Testének melege felhevítette vágytól égő véremet, a hasamban sátrat verő lepkék nem ismerve a határ fogalmát száguldoztak fel, s alá belső zsigereim között. Nyelvem ismételten hideggel érintkezett, ahogy belenyaltam pisztácia ízű fagylaltomba. Az édesség kellően lehűtötte torkomat, én mégsem gondoltam annak holnapi lehetséges fájdalmára.

Az angyal harsány nevetése füleimben csengett, mikor a szél hajamat egyenesen fagyimba vezette. Egy gondterhelt sóhaj megeresztése folyamán tűrtem el fürtjeimet az útból, ám mérgem ellenére ajkaimat játékos mosoly ékesítette. Barátom tenyere gyengéden simult derekamra, miként a lehető legközelebb vont magához. Hajamba hintett csókja felverte álmukból a hasamban élő pillangókat, szívem dobbanásait megszaporázta. Úgy bánt velem, mint aki már évek óta vonzalmat táplált irányomba, s végre most kiélhette azt.

- Egyébként meg sem kérdeztem. - hallgatott el egy pillanatra, majd folytatta. - Kérsz a fagyimból? Cseresznyés, de sajnos a szárát kifelejtették. - ajkaira húzódó kaján vigyorának köszönhetően orcáim égtek lányos zavaromban. - Sebaj. - legyintett lemondóan, míg a fülemhez hajolt. - Majd valami máson mutatom meg, mit tudok. - az oxigén tüdőmben rekedt, mikor a férfi nyelvével végigszántott fülkagylóm ívén, nedves csíkot hagyva maga után.

- Pisztáciát? - tartottam felé félig elfogyasztott fagylaltomat, próbálva oldani a részemről túlzottan felfűtött helyzetet.

- Szép védés, Szépségem! - kuncogott boldogan, arcomra címezve nedves csókját.

- Akkor kérsz? - ismételtem el kérdésemet bátortalanul.

- Nem szeretem. - ingatta fejét. - De köszönöm a lehetőséget. - nyomott egy újabb csókot kipirult orcámra.

Szabad kezemmel megkerestem az övét, hogy ujjaink könnyűszerrel egymásba fonódhassanak. Lopva tett cselekedetem magamra vonzotta az angyal smaragd íriszeit, melyekben csintalan vágy honolt. Hüvelykujja sajátom lágy cirógatásába fogott, mily idő közben tovább haladtunk az éjszakai órákban is zsúfoltságig megtelt járdán. Egy újabbat nyaltam fagylaltomból, csakhogy lenyelni már nem volt alkalmam, ugyanis hátam a villanyoszlopnak feszült. Harry határozottan, mégis gyengéd mozdulatok közben taszított a kemény felületnek, ezáltal teste, s az oszlop közé szorultam.

Mellkasom fogságát tapasztaló szívem egyre feljebb tornázta magát, mígnem elérte célját és a torkomban zakatolt tovább. Szabad tenyerem egyből megkereste a férfi erős mellkasát, később ujjaim rászorítottak fehér pulóverének áttetsző szövetére, a lehető legközelebb invitálva magamhoz a csodálatos alakot. Merész cselekedetem révén az angyal torkából jóleső morgás szakadt fel, amit édes kuncogása kísért. Mentolos leheletéből enyhén kiérzett a ma elfogyasztott kávémennyiség illata, amely aroma keveredett cseresznyés fagylaltjának zamatával. Olyasfajta illatkeverék járta át belsőmet, melyre képtelen voltam megfelelő szavakat találni. Egyszerűen bámulatos volt.

- Talán mégsem vagy olyan ártatlan, Szépségem, mint azt elsőre gondoltam. - mormogta csendesen, tenyerét felsimítva pír borította orcámra.