Fiatal (Befejezett)

96. fejezet

Lábammal a lehető legóvatosabban toltam be magam mögött a csendes lakás nehéz bejárati ajtaját, meggátolva, hogy gyaníthatóan a még álmai mezején barangoló férfi felébresztésére kerítsek sort. Igyekezetem ellenére a nyílászáró harsány zajt eredményezett maga után becsapódásával, amily ricsajt a fogaim közül kipréselt szisszenéssel nyugtáztam. Íriszeimet pár röpke másodperc erejéig összeszorítva kívántam mielőbb eltűnni a föld színéről, csakhogy kénytelen voltam a jövőben szembenézni a bizonyára már magához tért angyal morcos vonásaival.

Ugyan mindkét kezem segédkezett a súlyos szatyrok megtartásának kihívásaiban, ellenben jó néhány végtag szükségességét ítéltem meg, amennyiben mihamarabb törekedtem a konyhai pultok megközelítésére, ugyanis egyetlen ujjamat sem tudtam felszabadítani. A mokaszinjaimból történő kilépést teljes mértékben elvetve változtattam úti célomon, mikor a folyosó végén időző helyiség felé szaporáztam meg lépteimet. Az ajkaim közül kifújt levegővel próbáltam meg kiseperni a szemeim elé hulló szőke fürtöt, amily szálak gondos kontyba fogott loknijaim szabad egyedeit testesítették meg, kimenekülve az erősen tartó gumi fogságából. 

A lábaim által egyre csak bezárt méterek során haladtam el a földszinti folyosó lépcsőzeti falát ékesítő fényképek mellett, melyeknek fő témáit vőlegényem barátai, illetőleg családtagjai testesítették meg. Karjaimat a nehéz szatyrok sanyargatták, azonban egy részemről egészen mostanáig ismeretlennek vélt portré láttán cipőim melegítette talpaim méretes gyökereket eresztettek a hűs parkettaburkolat felszíne alá, megtorpanásra ösztökélve lényemet.

A fehér festék óvta téglákon egy bordó keretben elhelyezett fotó pihenhetett meg, elrejtőzve a lakás végében kiépített ablakon beszökő fényességtől. A színek kifakulásától védett kép letisztult hátterében a szerelmemmel napjainkban közösként elkönyvelhető hálószobánk tűzfala állt, amily tér előtt az ajkainkon húzódó fáradt mosoly kívánt színre lépni. Fejemben rögvest megfordultak a gondolatok, mégis mikor kerülhetett fel eme újabb díszítőelem a falra, habár sürgősen rá kellett eszméljek, Harry előszeretettel dekorálta ki otthonának különféle szegleteit az efféle emlékőrzők sokaságával, míg álmaim földjén barangoltam. A saját, egyben rendkívül modern gépe által előhívatott képek se perc alatt sokszorozódtak meg, amennyiben az angyal úgy kívánta.

Zöldes íriszeim kíváncsiságtól felvértezve tanulmányozták a portré minden parányi szegletét, valamiféle aprócska utaló jel után keresgélve, mégis mikor készülhetett e remekmű. Vélhetően a csupán a szerelmem gardróbjából előhalászott szürke póló fedte testemmel széttárt combjai között helyeztem kényelembe magam, melyen közelséget elmélyítve érezhettem meg az angyal erős karjait törzsem körül, miként magához ölelt. Állát bal vállamon megtámasztva könnyítette meg vándorló rubinjainak dolgát, melyen ékkövek állkapcsom vonalát ajándékozták meg nedves csókok hadával. Orra hegyével óvatosan szeretgette meg arcomat, amily felület sápatagnak ígérkezett reggeli fáradtságunkból adódóan.

Amennyiben ennél is intenzívebben tekintettem az árnyalatok mögé, ocsúdhattam fel a valóságba, miszerint ezt a képet azon hetek során készítettem, mikor Harry éppen kitehette lábát a kórház frusztráló falai közül. A teste mögött feltűnő éjjeliszekrényen gyógyszeres dobozok milliói időztek, a Dr. Daldry receptjén feltüntetett kapszulákat, továbbá pirulákat tartalmazva. Szívem minden alkalommal citromhoz hasonló módon szorult össze már a puszta tünetek felelevenítésekor is, habár, momentán a tegnapi nap eseményei vetültek le lelki szemeimnek méretes vásznán.

*Visszaemlékezés*

A kórterem zárva pihentetett ajtaja megrekesztette a négy fal közé kényszerülő levegőt, melynek a különféle medicinák keverékéből származó bűze gyakorta fordított gyomrom helyzetén kvázi száznyolcvan fokos szögben. A szaglószervemet ingerlő erőteljes aromától rendre mozdítottam meg orromat, habár a kellemetlen impulzusok elűzését illetően nem arathattam le sikeres babérokat. Szemeimet néhány másodperc erejéig lehunyva próbáltam meg kimenekülni a valóság gödréből, hogy mihamarabb otthon lehessek vőlegényem ölelő karjai között, míg szerelmünknek rózsaszín felhőjén úszva kóstoltunk bele az édes idillbe.