Fiatal (Befejezett)

89. fejezet

*Harry szemszöge*

Hálószobám falai között kellemes légkört teremtve suhant végig a szánt szándékkal kitárt ablakon beszökő hűs levegő, aminek csintalan fuvallatai a homlokomra omladozó hajszálakkal kergetőztek már hosszan elnyúló percek óta. Ujjaimmal a lehető legsietősebben törekedtem hátrébb toloncolni a sötét fürtöket, habár azok a szabadság zamatába kóstolva dacoltak erőmmel szemben. Ajkaim között felfelé irányuló fújást produkáltam, odébb mozdítva a loknikat, melyek végül fehér zászlajukat meglengetve kúsztak arrébb látásomnak perifériájából. Arcomra diadalittas mosoly váltotta ki helyjegyét, mielőtt ismét minden figyelmemmel szerelmem bokáját tüntettem volna ki.

Ujjaim finoman ölelték körbe az említett területet, amelyet megtámadó hasogató impulzusok a különféle krémek, továbbá fájdalomcsillapító gyógyszerek ellenére sem apadtak vissza. Mikor tenyerem óvatosan, de megmozdította a sérült végtagot, menyasszonyom fejét egészen hátradöntve eresztette ki fogai között szenvedésének szisszenéseit. A lány ágyunknak szélén ücsörgött, mintha egy óvodás szerepének betöltésére szánta volna el magát, ki cipőfűzőjének megkötéséért esedezett némán. Reggeli feleszmélésünk momentuma óta az óra mutatói aligha moccantak meg az üvegpajzs védelmében, ezáltal mindössze fél órát vehetett igénybe, míg egyszerű fekete ingem, továbbá hasonszőrű árnyalatban pompázó nadrágom párosát öltöttem volna magamra mai utcai viseletem gyanánt, később a Múzsa ellátására vállalkoztam volna.

Daenerys ujjai keservesen szorítottak rá a törékeny teste alatt elterülő hófehér lepedőre, kellőképpen meggyűrve az anyagot egy, a jövőbeni vasalás megejtésének gondolatához. Csodálatos íriszei elrejtőztek világunk elől, mikor szemeit két keskeny vonallá préselve iparkodott dominanciát vállalni fájdalmai felett. Szívem ütemes dobbanásai megsokszorozódtak a menyasszonyom vonásait leterhelő szenvedés nyomán, így szükségesnek éreztem hangszálaim megmozgatását.

- Sajnálom, Kedvesem. - bűntudatom kifejezése érdekében hajoltam lejjebb lábához, hogy puszik sokaságával illethessem az épp átlátszó géllel átitatott bőrfelületet.

Ugyan ajkaimat kesernyés ízvilág sújtotta cselekedetem nyomán, ellenben semmiféle ügyet nem kívántam vetni eme jelenségre. Orrom hegyével szeretetteljesen szántottam végig lábfejének felső szakaszán, miként lejjebb haladtam gyógyító puszijaimmal egyenesen babszemnyi lábujjainak irányába.

- Semmi baj. - feje ingatásával igazolta meglátását. - Elkerülhetetlen, hogy megmozdítsd, Kicsim. - egyik tenyere vakon lelet rá arcomra.

Ujjbegyeinek súlya alatt felhevült enyhe borostától érdes bőröm, a benső zsigereim között lakozó pillangókat a repülés mámorának megtapasztalására motiválva. Ugyan végeláthatatlannak tűnő hónapok óta viselte gondját szívemnek a közös ágyunkon megtelepedő teremtés, ellenben ily távlatból is képes volt eddig ismeretlennek vélt érzéseket ébreszteni lelkemben, továbbá az engem éltető, s szüntelenül zakatoló szervben. Minden nap úgy találtam, kellő ismeretek birtokában álltam a Szépséget illetően, bár csaknem óránként rá kellett döbbenjek, valódi titokzatosság jellemezte hibátlan lényét.

Általam kezelésbe nem vett lába sajátom mellett pihent meg a padlószőnyeg bársonyosságán, hébe-hóba heves mocorgásával igazolva, miféle mértékű fájdalom is uralkodott el a lány meglazult szalagja felett. Egy utolsó csókkal nyugtattam bőrét, majd szabad kezemmel alig néhány méternyi távolságot vándorolva leltem rá ujjbegyeimmel a hajdan lábamnál lehelyezett fáslikötegre. A fehér szövetet tenyerembe zárva biztosítottam zavartalan közeget Daenerys bokájának óvatos bekötéséhez. Tenyerem lassan intett búcsút finom, egyben - az előbb felvitt géltől - hideg bőrének, ekkor Hercegnőm szenvedések közepette ugyan, de megpihentette talpát térdemen.