Fiatal (Befejezett)

8. fejezet

A mínusz fokoktól terhes szél élénkpirosra csípte orcáimat, aminek következtében vastag kabátom ellenére is dideregtem. Feljebb húztam kötött sálamat, ezért a vastag anyag számat is védte a hidegtől. Kezeimet mélyen elrejtettem zsebeimben, szemeimmel végig a járdát kémlelve, azonban alkalomadtán csizmám orrára is rátereltem tekintetemet. Az ítéletidőnek köszönhetően gyomorideggel küszködve igyekeztem a buszmegállóba, hogy örökkévalóságnak tűnő perceken keresztül vesztegeljek ott egy helyben állva. Emellett, ha mindez nem lett volna épp elegendő szenvedés a hét utolsó iskolában eltöltött napjára, még a hó is hatalmas pelyhekben hullott le az égből, több centiméter vastagon fedve be a betont.

A vonzalom, melyet egy Harry Styles névre keresztelt férfi irányába tápláltam, a mai napig egyre erősödött szívemben, mégis képes voltam visszautasítani tegnapi felajánlását, miszerint ő szívesen elvitt volna engem az iskolába. Még én magam sem értettem, miért tettem mindezt, de már késő lett volna ezen bánkódnom, ugyanis lábaim rég kivezettek a fűtéstől meleg lakásból, egyenesen a dermesztő hidegbe. Hosszú percekig tartott, míg elgondolkoztam válaszomon, bár - nagy nehézségek árán - végül mégis a "nem" szócska mellett döntöttem. Harry ezután nem méltatott válaszra, ezzel egyértelműen kinyilvánítva, miszerint megsértődött.

Szívem sajgott, tudván, hogy megbántottam őt, azt a természetfeletti teremtményt, akihez napok óta erős vágyak láncoltak. Menekülni próbáltam volna, mikor megtagadtam segítségét, netán attól féltem, még erősebb késztetés fog gyötörni a kettesben eltöltött autóút során? Tartottam volna az esetleges szorosabb köteléktől, amely kialakulhatott volna köztünk? Ezek a kérdések üzenetváltásunk óta nehéz súlyként voltak jelen elmémben, és kiűzésük is jelentős gondot jelentett.

Barna szemeimmel végig a fehérbe borult járdát kémleltem, meggátolva, hogy az erősen süvítő szél belefújja arcomba a hópelyhek hadát. Sietősen szedtem lábaimat, így a csizmám talpa alatt hangosan ropogott a fehér hó. Alig vártam, hogy elteljen az a maradék öt perc, ami még szükséges volt a buszmegállóhoz való eljutásomig. Habár cseppet sem vigasztaltak a rám várakozó másodpercek, melyeket a buszra való vesztegelés lopott el tőlem az életemből.

- Tudod, minden jogom meglenne, hogy megsértődjek, amiért visszautasítottál. Azonban nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen. - az ismerős reszelős hang némi csintalanságot rejtett.

Amint ráeszméltem, mi történt körülöttem, rögvest megtorpantam a járda kellős közepén, igyekezve feldolgozni a tényeket. Pontosan tisztában voltam vele, ki szólított meg, épp ezért képtelen voltam feltekinteni arcára. Éreztem magamon égető tekintetének súlyát, melynek következtében orcáimra erős pír kúszott fel. Szótlanul tűrtem testemen többször is végiglegeltetett íriszeit. Szívem csaknem cserbenhagyott engem, mikor kis híján kiszakadt a bordáim nyújtotta rácsok mögül. Heves zakatolása közben feszítette torkomat, kezeim ökölbe szorultak zsebeim mélyén.

- Na, mi lesz? - halk kuncogásából kifolyólag tüdőm levegő után esedezett. - Daenerys? - gyengéd megszólításának képtelen voltam ellenszegülni.

Vonakodva vezettem rá szemeimet, végigpásztázva magas, egyben erőteljes alakját. Hátával a nagy autó oldalának támaszkodott, bokáit keresztezve egymás előtt. A fekete jármű az utcánk végén parkolt, lehúzódva a kövesút szélére. Az angyal nem habozott összefonni tekintetünket, ez idő alatt ajkait egy hatalmas vigyor uralta. Kénytelen voltam nagyot nyelni annak érdekében, hogy a fejemben jelenlévő fantáziaképeket elűzhessem, mielőtt arcomra ennél is erősebb pír szökött volna fel.

Mialatt összeszedtem kusza gondolataim tömkelegét, jobban szemügyre vettem ismét kifogásolhatatlan megjelenését. Lábain fekete nadrágja feszült, amihez homokszínű csizmája remek párosításnak bizonyult. Felsőtestét barna kabátja melegítette, melynek zsebeiben kezei lapultak. Egyre növekedő fürtjeinek egy fehér napszemüveggel szabott korlátokat, ezzel némiképp lelapítva azokat. Mások részéről akár abszurd is lehetett volna, miszerint a téli nagy hidegben napszemüvegre cserélte sapkáját, azonban számomra csak egy újabb rejtélyes és megválaszolatlan kérdéssel szolgált, melyet éreztem, minél előbb meg kell fejtenem.