Fiatal (Befejezett)

KÉRLEK benneteket, olvassátok el!

Sziasztok, Drága olvasóim!

Tudom, talán sokan most könyvem folytatását várnátok, mint egy efféle címmel ellátott bejegyzést, ami talán bele is rondít könyvem folyamatos menetébe, ám képtelen lennék szó nélkül elsiklani a tények felett. Szeretnék megosztani veletek pár olyan gondolatot, melyeket óriási könnyek hullajtása során vetek le, s amik eddigi munkásságom végére is pontot tesznek.

Még egy kerek éve sincs annak, hogy úgy határoztam, eme könyvem kapuit megnyitva hagyom, hogy beleolvassatok fantáziám világába, ezzel valamelyest betekintést nyerve sebezhető oldalamba is. Rendkívüli félelem kerített hatalmába akkor, s emlékszem, már az első fejezet után úgy éreztem, nem vagyok elég jó, sem tapasztalt. Azonmód éreztem, nem vagyok e csodálatos írók közé való, amily gondolat a mai napig is fúrja oldalamat, mikor olyasfajta időszakhoz érkezik el életem. Nem egy alkalommal itattam az egereket mérhetetlen szomorúságomban, amiért színvonalon alulira megírt résszel érkeztem hozzátok, azokhoz, akik MILLIÓSZOR jobbat érdemelnének eddigi legkiemelkedőbb munkámnál is. Minden írással eltöltött nap félelmet tartogat számomra, vajon miként is fogtok viszonyulni a személyem által levetett sorokhoz, illetőleg kíváncsiak lesztek-e még Daenerys és Harry zűrös életének folytatására.

Éppen ezért, számtalan alkalommal fordult már meg fejemben, végleg elbúcsúzom tőletek, hogy valami olyan hobbit, avagy - reményeim szerint - jövőbeni hivatást keressek magamnak, amiben megállom a helyem. Momentán minden eddigi kételyem, és rémületem a feledés homályába merült, ugyanis a FELŐLETEK érkező támogatás, és mérhetetlen szeret okán könyvem összes megtekintésének száma meghaladta az ÖTVEN EZRET. Eme érték szimpla számsorok elmondásakor is óriásinak tűnik, éppen ezért vélem úgy, mindössze álmodom, minthogy a valóság karjai között lebegjek. Akármily módon szeretném, nehéz elhinnem, hogy mindez tényleg velem történik, egy olyan emberrel, ki semmivel sem emelkedik ki a tömegből. Tudom, mások ezerszer jobban megérdemelnék e általatok biztosított sikert, mégis én úszhatok a mámorban. Annyira-annyira felejthetetlen élménnyel ajándékoztatok meg engem, amit nem csupán jövőbeni gyermekeimnek, de unokáimnak is örömest mesélnék el. NÉLKÜLETEK sosem jöhetett volna létre mindez. Legmerészebb álmaimat is felülmúljátok nap, mint nap, amiért elegendő hálát adni a világ talán egyik leglehetetlenebb feladata.

Ez a - részemről - hatalmasnak vélt szám is azt igazolja, mennyire csodálatos belső jellemez benneteket, hiszen akármily értékelhetetlen fejezettel is álltam elő a hetek múlásával, rendre megbecsültétek hanyag munkámat, ugyanakkor személyemet is. Ezért a sikerért érdemes élni e földön, hiszen zseniális élményekkel gazdagodom minden olvasóm kedvessége által. Szívem szerint egyenként mennék oda hozzátok, hogy egy szoros ölelés, illetve könnyek millióinak kíséretében fejezhessem ki irányotokba táplált hálámat. Elmondani nem lehet, mennyire becsüllek, szeretlek, illetőleg csodállak benneteket. Hálás vagyok, amiért veletek egy korszakban élhetek, és mindaz hab a tortán, ahogy személyemhez viszonyultok. Köszönöm szépen létezéseteket. Köszönöm. Szavakban lehetetlen lenne kifejezni, mennyire hálás vagyok nektek. Köszönöm mindenkinek.Köszönöm. :") ♥♥♥