Fiatal (Befejezett)

50. fejezet

*Daenerys szemszöge*

Az esti órák sötétség leplét borították le London városára, melynek utcáit kihaltság jellemezte az égen összegyűlő esőfelhők által. Néhány órája aprócska cseppekben hullott le a csapadék az aszfaltra, amily területről pillanatnyilag sem száradt fel mértéktelenül. A lakás előtt húzódó kövesúton esetenként járművek haladtak el sebesen, ugatásra motiválva a szomszédságban otthonra találó kutyákat. Hálószobám falai között a kinti friss levegő terjengett, melyen hűvös fuvallatoknak kitárt ablakom biztosított átjárót a helyiség különféle szegleteibe.

Fáradt testem takaróm leple alatt iparkodott elrejtőzni, azonban a keresett biztonság érzésére nem sikerül rábukkannom szerelmem jelenlétének mellőzése folyamán. A paplan anyaga alatt megbújó karom felett bizsergő impulzus hatalmasodott el, miként a férfi gyűrűk révén díszes ujjainak lágy szeretgetését képzeltem bőröm sápadt felületére. Ujjbegyeinek melege ábrándozásom alatt is erőteljes zakatolásra ösztökélte szívemet, ami - felszökött pulzusomra támaszkodva sejtésemet illetően - nem állt messze kiszökése köré épülő tervének megvalósításától. Mellkasom rendezetlen ütemben emelkedett, s süllyedt, így az ajkaim között fellelhető kicsiny résen ziháláshoz hasonló hangok törtek utat maguknak a külvilágra.

Végeláthatatlan idők óta hulló könnyeim kipirult orcáimon leltek pihenőhelyre, ezzel bőrömbe jóformán lyukak sorozatát égetve. Remegő alsó ajkam sós cseppek hadának biztosított otthont, mígnem úgy határoztam, hogy nyelvemmel megízlelem fájdalmam folyójának zamatát. Ujjaimmal görcsösen szorongattam a fejem alatt időző párnát, körmömmel néhol meg-megkarmolva a huzat virágos szövetét. Ugyan cselekedetem eredetéről semmiféle információt nem birtokoltam, mégis reménykedtem némi megnyugvásban ágyam ölelő karjai között, amennyiben az angyal közelségétől megfosztott az élet.

A fejemben megfogalmazódó gondolatok olyasfajta letargia gödrébe taszítottak, ahonnan irányomba nyúló segítő kezek hiányában képtelenség volt kikecmeregni. Minden erőmet bevetve próbáltam feltápászkodni ágyam meglepően kényelmes börtönéből, noha elgyengült izmaim tüstént összetörték menekülésről szóló célomat. Remegő kezeim párnám alá osonva ragadták meg telefonomat, habár momentán semmiféle tervet nem társítottam mozdulataimhoz.

A Sors mindössze ennyit szánt volna Harry-nek, valamint nekem életünk során? Pusztán pár gyönyör, egyben szenvedés övezte hónappal áldott meg bennünket a szerelem fájdalmas oldalának megismerése érdekében? Amennyiben tényleg játék gyanánt ismertetett meg bennünket egymással, illetőleg mindennapjaink eme fontos és nélkülözhetetlen érzelmével, hangyányit sem szándékoztam kérni belőle. Képtelen voltam egymagam elcipelni vállamon azon gondokat, mely kettőnk között alakult ki az elmúlt két nap folyamán. Nagyobb szükségét éreztem a férfi jelenlétének, mint eddig bármikor, ám azt sem zártam volna ki az eshetőségek sorából, miszerint szerény személyem is hiányzott saját életéből.

Az angyal képének felidéződése lelki szemeim előtt ismét sós könnyeket csalogatott ki a külvilágra, amily meleg cseppek eztán az arcomon folytatták útjukat, mígnem párnám elnyelte őket a feneketlen mélybe. Ajkaim közül remegő sóhajnak biztosítottam szabad kijáratot, mily idő közben sűrű pislogások keretében hessegettem el a szemeim elé ülő könny fátyol okozta homályt. Tehetetlenül fordultam át hátamra, ekkor zöldes barna íriszeim régi ismerőshöz méltóan köszöntötték a fehér festéktől pompázó mennyezetet. Kezeimet hasamon helyeztem nyugalomra, bár ténykedésem ellenére arcomat tovább mosták fájdalmam könnyei.

A csendesség ölelte folyosó irányából hirtelen érkező zaj ütötte meg füleimet, ami a lakás bejárati ajtajának óvatos becsukódásáról telepített gyanúkat fejembe. Jobb kézfejem felső részével futólag dörzsöltem ki szemeimből az ott megállapodó súlyos könnyeket, habár a hallgatózás mellőzése felé nem mutattam hajlandóságot. A nehéz léptek egyre csak beljebb vezették az alakot egyenesen szobám irányába, így halkan szipogva vettem erőt magamon, ha netán az eddig ismeretlennek vélt személy bekopogni kívánt volna hálószobám ajtaján. Takarómat jobban magamra vonva rejtőztem el, hogy mihamarabb mély álomba való szenderülést színlelhessek, amennyiben efféle álcához kellene folyamodnom.