Fiatal (Befejezett)

91. fejezet (+18)

*Harry szemszöge*

Napjainkban szerelmemmel közösnek titulálható otthonom folyosóját megnyugtató csendesség uralta, amily nesztelenségbe alkalomadtán reszelős hangom rondított bele. Mezítelen talpaim fel, s alá szelték a métereket a felső szint falai között, miként a kórházban eltöltött örökkévalóságnak tűnő hetek óta kívántam lefixálni első munkaügyi megbízásomat. Akárhány alkalommal is keresett ügyfelem, kénytelen voltam részéről negatívnak vélt válasszal szolgálni egészen a mai napig, ugyanis alig fél órával ezelőtt értesülhettem Dr. Daldry kellően ígéretes szavairól. A már kétségek közepette elharsogott titkok övezte éjszakai fohászok hallgató fülekre találtak, hiszen a szakorvosom felől érkező információk reményekkel teli életet jósoltak meg személyem számára. Végre lehetőségem nyílt egy teljesen normális, illetőleg tartalmas élet folytatásához.

Lábaim szüntelen lépteket produkálva nehezedtek a masszív parkettaburkolatra, olykor azoknak megsanyargatása felett kezeskedve csikarva ki belőlük szenvedéseiknek megnyikordulásait. Ugyan házam megépítése óta kósza tíz év sem röppent el, ellenben a lakás padlózata, ugyanakkor lépcsője horrorfilmbe illő reccsenéseket hallatott, bárki is gyötörte őket testsúlyával. A korlátot megóvó fényes lakk hébe-hóba elhalványult, felfedve előttem a fa eredeti, már-már korhadt látszatot keltő voltát.

Alsó tájaimat mindössze szürke melegítőmnek szöszök milliói lakta anyagával szándékoztam palástolni, habár a szövet megnyúlása okán az hanyagul lógott csípőmön. Fedetlen lábfejemre csiklandozó impulzusokat keltve omlott rá a kényelmes textília, aminek által gyakorta tapostam rá annak legalsó szegleteire. Felsőtestem a szabadság ízébe belekóstolva részesülhetett a nyitott ablakon át beszökő hűs szellőben, amily fuvallatok csókjai többnyire hasam, valamint mellkasom tájékán verődtek le. Bőröm felületén a jóleső borzongás csóvái suhantak át, aminek hála mellbimbóim keménysége szemmel érzékelhető magaslatokba hágott.

- Frederick-nek nem felel meg egyik jövőheti nap sem. - értesített Henrie csüggedten. - Azt mondta, pénteken teszi le a francia nyelvvizsga szóbeli részét, ezért szeretne készülni az azt megelőző napokban. - tájékoztatott sietősen, törekedve nem elnyújtani értekezésünket.

- A szombathoz mit szól, azt nem említette? - a kérdés felvetésével azonosan állapodtam meg a fal mellett húzódó komód mellett, majd szabad kezemet letámasztottam annak tetejére.

- A hétvégéről nem esett szó. - ugyan nem lehettem tanúja vonásainak, mégis képes voltam megállapítást tenni, miszerint feje csóválására kerített sort. - Megfelel neked, ha néhány óra múlva visszahívlak? Megpróbálom elintézni a szombatot az Ő részéről is. - köszörülte meg torkát csendesen.

- Nekem ez a variáció is tökéletes. - ujjaimmal rászorítottam az általam fogságba ejtett bútordarab szélére. - Akkor majd várom a pontos információkat. Addig igyekszem nem másik melót beszervezni. - ajkaim egy mosoly erejéig görbültek felfelé.

- Ne merészelj leváltani, vagy elhíresztelem az ismerőseimnek és minden ügyfelednek, hogy a minőségi munkával szolgáló Harry Styles kizabálta a stúdió hűtőjét. - fenyegetőzése hallatán harsány nevetésem teremtett alapzajt a lakásban.

- Meg sem merném kockáztatni. - kijelentésemet aprócska távban megtett lépéseim kísérték, ahogyan megközelítettem hálószobámat.

A gondolataimat képező helyiség ajtaja kitárva pihent meg legutóbbi távozásom óta, melyen jelenség arra engedett következtetni, Múzsám kellően belefeledkezett holmijai gondos elhelyezésének feladatába. Ma reggeli egyhangú megállapodásunk alapját követve szabadította ki hozzám költöztetett cuccait bőröndjeinek fogságából, hogy mielőbb kitehesse azokat a lakás különféle szegleteiben. Szorgoskodásának zaja alkalomadtán szabad fülembe jutva árulkodott szüntelen ügyködéséről.