Fiatal (Befejezett)

10. fejezet

*Daenerys szemszöge*

Az iskola első emeleti folyosója zsúfoltig meg volt telve diákokkal, akik a zárt termek ajtaja előtt ácsorogtak, bejutásra várakozva. Az üzembe helyezett radiátoroknak köszönhetően fülledt levegő terjengett az egész épületben, amitől egy egyszerű kötött pulóverben is a sivatag kellős közepén éreztem magam. A körülöttem lézengő tanulók beszélgetése megadta a szinte már zavaró tényezőként felírható alapzajt.

Lábaimat szaporán szedtem a taposón, nyomomban barátnőmmel, aki már némiképp zihálva loholt utánam az imént véget ért testnevelésórából kifolyólag. Kénytelen voltam törni az utat a folyosón álldogáló diákok között, ugyanis nagy táskájuk felettébb ellehetetlenítette a tömegből való kikecmergés lehetőségét. Egy megkönnyebbült sóhajt hallatva léptem le a szinte kihalt lépcső első fokára, kiszabadulva a folyosón tolongó embertömeg közepéről.

Hirtelen torpantam meg, hogy bevárhassam barátnőmet, aki viszonylag lemaradt mögöttem. Hátammal a lépcső korlátjának dőltem, szemeimmel keresve a lányt. Néhány másodperc múlva megjelent előttem. A homlokán húzódó ráncok elárulták számomra, cseppet sem örült a nagy igyekezetnek. Fekete haját még a reggel folyamán egy rendezett kontyba fogta, azonban a nagy sietségben pár tincs meggondolta magát, és kiszabadult a hajgumi nyújtotta fogságból.

- Azt hittem, ott ragadok. - biccentett fejével a tömeg felé.

- Én mondtam, hogy ne most menjünk el mosdóba! - oktattam ki.

Bármiféle szó nélkül rántotta meg vállát, ezt követően folytattuk utunkat egyenesen a földszint felé. Szívem szerint követtem volna előbbi sietős tempómat, ellenben tisztelettel voltam barátnőmre, így lábaim sokkal lassabban haladtak előre.

- Na, és van köztetek valami Harry-vel? - faggatott, miközben belém karolva gyalogolt mellettem.

- Miért lenne bármi is? - kérdeztem zavartan.

- Már napok óta ő hoz suliba, és haza is visz. Ne merd azt mondani, hogy csak ismerkedtek, vagy, hogy ő a sofőröd. - mutatta fel mutatóujját játékos fenyegetés céljából.

- Pedig tényleg csak ismerkedünk. - iparkodtam minél hihetőbben előadni hazugságomat.

Alice már hosszú évek óta volt a legjobb barátnőm, és e tényre alapozva felvetésemet az irányába táplált bizalmam kétségtelen volt. Valamilyen számomra ismeretlen okból kifolyólag mégsem voltam képes arra, hogy bármilyen információval is megajándékozzam őt Harry-vel kapcsolatban. Napi rendszerességgel fogalmazódott meg elmémben az a bizonyos kérdés, melyre még én magam sem tudtam a választ. Mindössze csak ismerkedési szinten álltunk volna? Hát, amennyiben ezt állítottam volna, Harry közeledéséből kifolyólag ezen szemlélet még saját magamra nézve is hazugságnak minősült volna.

*Visszaemlékezés*

Valamelyest dideregve szálltam ki a kádban lévő forró vízből, ezt követően sebtében csavartam testem köré lila színben pompázó törölközőmet. A fürdőszobaszekrény elé állva töröltem le tenyeremmel a tükrön megült párát annak érdekében, hogy felmérhessem arcomat. Mielőtt lett volna alkalmam alaposabban megnézni tükörképemet, a kagylón pihenő telefonom szüntelen rezgésbe kezdett, monoton zörejt biztosítva az egyébként csendes helyiségben.

Ujjaim sietősen nyúltak a készülék után, viszont, amint elém tárult a képernyőn felvillanó hívó fél becses neve, lábaim kocsonyához hasonló remegésbe kezdtek. Szívemnek elég volt alig pár másodperc ahhoz, hogy heves zakatolásba fogjon bordáim között, ezzel egy időben a hasamban éldegélő lepkék is táncra keltek. Már most megőrültem, habár reszelős hangja még nem dalolt füleimnek.