Ember az ember,
aki építeni nem mer,
de pusztítani szeret,
befogja azért a szelet.
Ember az ember,
ha kell, ezerszer is felkel,
sírhantja mint örök ágya nem lehet,
míg lelke járja addig lába erővel felel.
Ember az ember,
szentként véres kezekkel,
arcán üdvözült mosoly szerepel,
mellkasában mégis máglya perzsel.
Ember az ember,
alkotó vagy gányoló mester,
ha adnia kell a keze remeg,
helyette kifogást profin termel.
Ember az ember,
pénzért körömszakadásig elmegy,
átlépve élet kapuját menny felleget remélve,
kénködbe száll, akár a megégett lepke.
Ember az ember,
álmából a madárkántálás felver,
oly nagyon vágyik ami övé nem lehet,
hogy mást is hazugság alá temet.
