Két lábbal a földön,
embernek maradni éri meg,
először csak futni,
utána álomba nyugodni el,
úgy lennék madár,
otthonom a fellegek,
tarka erdőben róka,
élettől nyüzsgő rengeteg,
bár úszhatnék az életben
mint hal a jeges mélyben,
mókusként ugorva a tölgyfán,
gondoskodni magamról télire,
vágyként lennék szabad,
akár sasnak a rikoltás,
édesanya ölében a gyermek,
féltve szerető gondoskodás.
