Beszúr szendergő tudatom mélyére,
a behúzott függönynek semmi értéke,
dózerrel gázolja álmomat élményre,
a felrúgásához meglenne az érzékem.
Megtettem, borzasztó hálás is érte,
pattannak a szemeim, elfog a méreg:
na tessék, megcsináltad kérem szépen,
ha eljön az éj, majd fordulni fog az érem.
Mozdul a késztetés, lendül a takaró,
arcom szakítani a párnával mégsem hajlandó,
ott van a talpalávaló hahó, afelé kalandozz,
ha nem alszol vissza, jutalmad egész nap kamatoz.
Szunnyad a ház és a frázis,
ha felébresztem kapom máris,
hogy én nem kriminális, de oka száz is,
fekete csókja kardinális, tagadni kár is.
Ébresztőóra modora sikerült kissé szúrósra:
hajnalnak sem jár a dereka ennyire rugóra;
konyha felé mormolsz a alattom szúnyogra,
amikor te ébresztetted fel őt is futólag?
Karcsú gyönyörű kávésbögrém füle,
egykor volt felhorkanásom szende tükre,
szívembe aromája mosolygást ültet,
amikor lelkemet éri az íze valódi ünnep.
