Mellkasodban a szomorúság,
amint peronon a jövődre vársz,
hiába szorít buzdít is egyben,
lépni nehéz, úszol a kétségekben,
hátad mögött a múlt, előtted az út,
csatát vesztettél nem pedig háborút,
közelebb járva már az ében éjhez,
mint a boldogság napfényéhez,
emléked kacajodat visszhangozza,
ahogyan lángok fényénél megfogadtad,
majd a fényképeket a lángokba dobtad,
csak előre mész, nem nézel vissza,
megteremted, amit nem hittél soha.
