Hogy valóság az élet vagy álom,
döntsd el te megvárom,
választ keresni már nem vágyok,
a pillanatot inkább megélni próbálom,
hadd legyen az, ami akar szabadon,
fehér holló ül a sarki kőpadon,
ahogyan homokot fújja a szél a parton,
szállj büszke sasként nincs mi visszatartson,
egyszer elfogy majd végleg mindent,
időből féltés abból pedig szerelem lesz,
türelmem hozzá már régen nincsen,
szívének lángja az egyetlen kincsem,
jellemet a viharos élet edzi,
múló idő az, amely ezeken a sebeken enyhít,
az élet irónia, van akinek így tetszik,
ördög a ködben mindenhol felsejlik,
bárkitől fogadom és senkitől nem várom,
küzdj és vérezz ha kell, így szól a szabályom,
amíg tudok a lábaimon megállok,
öklömet az értetlen szótól sosem sajnálom.
