Kéz a kézben szíved őszintén dalol,
szimfóniáját mosolyogva hallgatom,
amikor nevetésedtől harsog a rét,
annál szebb hang mi lehetne nekem még,
lelked magasra száll akár a vadmadár,
angyalokként hozza gyöngyperceim hadát,
vezetsz tüskéken vagy rózsa szirmokon,
melletted az utat bírni akkor is kifogom,
szélben lengő pipacsok tükrözik arcodat,
szemeikben látom jössz vörös pirkadat.
