Üvöltsd, hogy őrültek vagyunk és nem bolondok,
nyomd ütközésig nyugodtan a gombot,
nekem már úgy sem kell semmi más!
Amíg veled vagyok nem lehet szürke az élet,
nem lassítok, kitépem a fékem,
hűségem kergetni fog életeken át!
Pénz, benzin és étel,
mindez rohadt nagy kísérlet,
nem vagy más, mint kalitkába zárt madár!
Ne félj megértem, hogy mit érzel,
ijesztő amikor rád rúgja ajtót az élet,
de ettől még fel kell, hogy állj!
Repülj, hiszen szárnyaid már vannak,
egyvalamit ismételnek egyre ajkaim halkan,
tedd mindig amit a szívvágyad akar!
Add a kezed, így nem érhet véget,
fájni fog, amikor álmodnak vége,
de hiába a pánik, végül fájdalom nem mard.
Óhatatlanul az lesz a vége,
akit végül vakon talál a végítélet,
hogy élt, de valójában maradt a léleklakat.
