Legyünk mi az utolsók,
akik felkapcsolják a lámpát,
egyetlen dolgunk van még:
elmondani az áldást,
mindenkire, aki nem találja,
pillanatban az örök szépséget,
ajkaik elfelejtették a hálát oly régen,
miattunk kellene szóljon az ének,
mi tesszük emlékezetesé az évet,
hiába ragyog rátok csillag a fejünkről,
karjainkon mégis üresek a díszek belülről,
kivágtok, mindig újra megkívántok,
majd ha meguntok és már nem kellünk,
vontok vonva ítéletet mondtok felettünk.
