Ördög csókol rosszindulattal,
tedd; búgja az önérzet hangja,
diktál érzed, sosem marasztal,
utolsó vacsorán szerte az asztal,
nemes akaratból a kenyér vörösborral,
reméld amíg beér jól választottad,
állod vajon a szavad vagy a sarat,
ha nem marad parázs, mélyen feltámad,
csak még az a jó falat és már nem marad,
akire támaszkodhatnál a jóban; ez van,
kacagás könnyeiben ázik a függöny;
véget ért az úja isteni a színdarab.
