Ördög vagyok vagyok lent a mennyben,
tisztán mocsokban mit életnek neveznek,
elvágyódni innen messzire ez a cél,
hogy gondolataim se leljék,
ugyan merre mehetnék?
Nem vagyok angyal sem olyan démon,
falra festve felemelkedő mélypont,
megfelelő szóval az vagyok kit kérsz,
semmi bonyolult ennyi az egész,
szőke borzalom titokban vitéz.
Te mégis vakon rohansz tovább,
pillanatra meg nem állsz,
félsz ha egyszer rátalálsz,
többé nem lesz előtted akadály,
és felismerés végleg rád talál.
Ne félj végre olyat választani,
ki elől menekülve is tudod állítani,
hogy sosem rest újra hazavárni,
végre rádöbbenj megéri várni,
már csak oda kell sétálni.
Ördöghöz, ki ad nem pedig kér,
átérezve megért és nem csak megítél,
mosolyért küzd nem a könnyekért,
ha megölel érzi, hogy hazatért,
nem kell tovább küzdeni mára holnapért.
Állj meg néhány szívdobbanásra, kérlek,
ne csak szemeidet meregesd végre,
ideje szívedből kiengedni a fáradt gőzt,
hogy erős légy ahhoz, mi elgyötör,
és többé ne légy az, kit más felőröl.
Élet egyszerű mégis annyira bonyolult,
ugorj utána, ha mindened felborult,
mindig akkor fog legjobban fájni,
ha magányod biztonságra vágyik,
de akkor is neked kell sodrásnak ellent állni.
Kérdésedre válasz lehet most kioktató,
miről beszélek szóban nem mondható,
sétálj bele, ha előtted ropog a máglya,
ha elhiszed, hogy te vagy a fáklya,
hidd el, nem fog bántani semelyik lángja.
