Annyi minden mögöttünk,
időn s annyi akadályon át jöttünk,
s gondoskodásod mellett,
észrevétlen felnőttünk.
Szólít az élet hát mennem kell,
megfakult tegnapba vissza nem léphetek,
visszafoghatatlanig fogd hát kérlek fogd kezem,
velem jössz jövőbe tudom hiába kérdezem.
Ünnepelve küszöbe előtt várunk,
mégis mind sírás határán járunk,
belépni rejtelem erdejébe nem merek,
hiába választásom erről nem lehet.
De most még itt vagyunk,
s e pillanat is melletted állunk,
hadd ragadjak szót s köszönjem meg,
egészen eddig kitartásod.
Nem feledünk soha ezt te se tedd,
ahogy keserédesen elmúlt közös életet,
hálás vagyok amiért eddig kísértél,
mosolyom mellett sírva fogadom;
Hogy új élet kezdődjék,
ez e pillanat véget ér,
ballagva őrizzük emlékedet,
mécsest törve egy hangon mondjuk;
Ég veled.
