Már ennyi sajnálom,
ez kétezer-huszonhárom,
nem kellesz ekkora áron,
miből pihenjek vajon a nyáron,
amikor lassan a füvet is hitelre vágom,
a szomszéd lány is mondta: látom,
csak ahol kell ott borotválom,
aki pedig leszól a fáról:
világ minden pénzéért megcsinálom,
szívélyesen mosolyogva fejbe vágom,
majd hívom Laurát és az ásót,
olyan mélyre kapartuk én sem találom.
