Én csak azt játszom le,
ami a szívem húrján pendül,
nem szabok határ neki,
mikor, milyen dallam érkezzen.
Én csak állok,
a gitár vezeti ujjaim,
nem érdekel hogyan hangzik,
a zene úgyis csoda szép.
A gitár és csak én az egyetlen,
ami kirezegteti a szívem hangjait,
az érző fül pedig a másik,
harc a hangra éhes lélekért.
Én csak hallgatom csendben,
hogyan játszik a világ,
különböző nesze ebben,
a dalban a világnak nekivág.
Holnaptól fogva,
harsanjon a szóló gitár szó,
megérdemli a világ,
hallhassa a saját hangját.
