Mindent megteszel,
sohasem szól vagy kérdezel,
mert a múlt örökre benned él.
Szeme folyton rajtad függ,
megítél mind újra emléken keresztül,
szépnek akarod a könnyet is, amely legördül.
Nem vagy képes tisztán látni,
szív vezérel; válaszból nincsen másik,
de vajon őszinte is, vagy káprázik?
Sok év elment rá hogy megmutasd,
tudod forgatni a szót nem csak vagy,
a kongó sorok mégis megmaradtak.
