Van az úgy, hogy megszakad a gondolat,
vagy az utolsó idegszál is elpattan,
fussál hát, ne hallod, hogy már nem kiabál,
legyél gyorsabb, mint utánad rohanó gondolat,
bújjál el apró részenként mindenhova,
ezúttal a remény hidd el, előtted hal!
Felmászhatsz a holdra,
vagy költözhetsz az űrbe akár,
rejtőzhetsz csillagok közé is hátha,
ragyogásuk félelmedet ápolják és elfedik,
hiába futsz úgy sem menekülsz,
akinek fontos vagy úgyis felkutat!
Véget ért már, a visszaszámlálás lejárt,
remélem praktikusan választottál búvóhelyet,
mert valószínűleg jó ideig vendége leszel,
hiába bújtál ezüst tó víztürkének mélyére,
vagy vulkánnak haragvó szoknyájának élére,
még a lapos kő alatt is megtalál!
