Játszunk azt gyermek arccal,
hogy felnőttként ér az élet,
lehunyva a szemünk,
fehérben ragyog minden,
játszunk ártatlant inkább,
bú vagy ártalom nem ér minket,
képzeljük el a csillagos eget,
ha nem hullik éjjel az ében,
bennem kacag a gyermek,
jól tudom miről beszélek,
látom csillogó szemeidben,
benned is ujjongva szalad,
ettől a pillanattól játszunk,
szentestei gyertyafényben,
holnap pedig várjuk,
felnőttként érjen az élet.
