Tudod jól, hogy a szenvedély,
jöjjön szembe bármilyen kósza szél,
dobogtatja a szíved, hiszen új remény,
vár rád a hajnal; gyönyörű szép,
ne számítson hát az idegen vélemény,
legyél önmagadból kerek egész,
úgysem mondhatja meg ki legyél,
amikor majd végül leszáll az éj,
és mindenki azt üvölti, hogy a veszély,
árthat mindennek, ami bármit is ér;
ha nem mész ki, nincsen veszteség,
mégis az álmodat őrzi a messzeség,
csábítva hívogat a kalandor vér,
azt akarod, úgy is lesz, minden a tiéd,
eljön a pillanat és kiderül, hogy miért,
választasz, amit, belőled mennyit kér,
másnap miként fest majd a tükörkép,
ami súgja a füledbe, konkluzív körülmény:
ez valóság, te érzésekből font ösztönlény.
