Annyi év telt már el,
nappal és éj csendben telt,
süllyedő hajón a korlátot,
tovább miért fested?
Előtted táncol az élet,
akár falevelek a szélben,
te pedig nem veszed észre,
hogy mozdulni kéne.
Koromban érlelt lélek,
buborékod fojt, de nem érzed,
vágyad nem fog utolérni téged,
ott az ajtó ki kellene lépned.
Hidd el az fogja megélni,
tétlenség helyett megérni,
aki hajlandó kimászni és elérni,
holnaphoz vezető kezet ma megkéri.
