Ördögöt látni a mosolyban,
sikítsatok ugyanabban a tónusban,
míg csendben virágot bont a hajnal,
biztos vagyok valamit most is forral,
felnyitja rám búzavirágkék szemeit,
ragyogásuk elbűvöl és megigéz,
érzed már te is, ahogyan én,
nem lehetünk többé ellenfél,
azt suttogtad szenvedéllyel:
tele van az éj annyi veszéllyel,
felesleges percem ugye megérted,
nincsen, hogy ihlettelenség megérjen,
gyötörjön elviselni nem tudom és akarom,
kiírom inkább minden mosolyom, bánatom,
kitűzlek célomként álmaimból épült váramon,
kacagva szól a belső hangom: csak vágyakozz.
