Vigadjon most az éj,
napvilág alkonyához ért,
lelked is fakul miképp,
lopózva közeleg feléd,
fény-árnyék lepke vagy csupán,
szállsz majd hullsz talán,
akár aranyfényű tónak tükre,
Fény-árnyék lepke csupán,
kavarodott érzések maradnak,
jelenségének szállta után,
bearanyozva pillanatot jelenik,
mosolyt csalva libeg léted egén,
kontúrt adva nemes akaratnak,
hogy születhessen cselekvés.
