Csillagos éjen öreg bagoly riog,
Szárnyai alatt a szél így susog:
El ne feledd, az élet már csak olyan,
Nem mindig csupa ígéret, szép szózat,
Előfordulhat néha, csalódást okozhat.
Rossz pillanatban mondasz,
Óvatlant nem a jó helyen,
Zúgnak a vészharagok egyre,
Sorra a gondok viszont hiába jönnek,
Amint sarkadra állsz, mind elszelel.
Hiába mennél már, csak most ébred a hajnal,
Azt akarja a szívedben vidd el magaddal,
Nem kérhetem, hogy kérlek várj,
Ne tépd el mégsem csak úgy a múltat,
Akarod úgyis kitalálsz vad valami újat.
Lelkünkbe jelet égetnek az emlékek,
Ahogyan a hibák sem vizes ruhák,
Ugranál, akiben ott a szándék: megbocsájt.
Egyszerűen engedd el,
Milliónyi pillanat vár rád; szerelem,
Indulj hát tovább,
Leporolva könnyes ruhád,
Yang mellé Yint is találj.
Csenge47
