Rettegek tőle, amikor átölel,
mert nem nézhetek a szemébe,
ki tudja mi volt végig a kezében,
erre készült szándéka a sötétben.
Bizalmamat árulása kíséri,
hálám a megbánásig kísérti,
lesz idő talán, amikor majd megérti,
vagy a haragba fog végül enyészni.
Vajon melyik arcból választhatnék,
mondd csak melyik a jobb előjáték;
előtted ámítva szerető társként,
esetleg mögötted ha vigyorog az árnyék?
Akár szótárból lopott szinonima játék,
kezedet fogva hóhéroddá válnék,
te sem rettegsz ha igazán nem másért,
hogy visszakapod, amit más átélt.
