Az éjszaka csábít, de tele van veszéllyel;
meggyötör majd kiköp az út rossz oldalára éppen,
ha nem vigyázol könnyen kerülhetsz olyan helyzetbe,
ahonnan nincsen kiút csak az ég vörösbe fordult kékje,
hát kérlek, legyél te jelzőfény az éjszakában,
reményt adó derengés: angyal vörösnek tetsző ruhában,
jusson eszedbe hiába a viharos éj tépte napfénynél,
mögötte mindig tiszta az ég és a felhők közül egyik sem tiéd,
csak odaképzeled mindet, hogy okod legyen miért,
mosolyodat könnyekbe csomagolnod, most már elég,
mondd ki végre: ennyi volt és kész, megértem miért,
bizonytalan néha a következő lépés és nem csak a légzés,
néha úgy fáj a csend, amit szavakkal is megötlhetnél,
mégis vár mosolyogva a zsibongó közösség.
