Önző az a levél,
melyet szaggat a szél,
susogva könyörgést elbeszél,
míg könnyezve földet ér?
Önző az a tölgy?
mely a szél lelkiismeretére tör,
annyi gonddal nevelte föl,
hogy önös akarat elszakítsa őt?
Önző az az ember,
aki mások iránti szeretetnek,
ellentmondani nem mer?
Önző az az ember,
aki úgy mond igent,
hogy közben inti a nemet?
Önző az az ember,
aki kacagva szalad,
a világ szelével szemben?
Önző az az ember,
aki hajnalban felkel,
hogy jól induljon a reggel?
