Elég volt, nincsen többé alkonyat,
ébresztő fel, halld hát a hangomat,
nyugalomnak vége, örökké semmi nem tarthat,
ilyen az élet, azzal kell, zajt csapni amid van.
Csak nyugalom, őrizd meg a pánikod,
előfordulhat én vagyok az árnyékod,
elnyomni nem tudsz, csak magadat ámítod,
hiába kortyolsz, szomjadnak is én számítok.
Lélekben láncra versz, ezzel legyőztél azt hiszed,
nem teszel mást, mint a sorsodat kísérted,
ma enyém a királylány, holnap a királyság,
elveszek mindent, amit termel az álomgyár.
Nekem elhiheted, nincsen esélyed,
fűbe harapsz, mielőtt megérted,
hogy így kell lennie az idő megérett,
a változás szelét majd te is megérzed.
