Egyszer egy szép napon,
borús őszi hajnalon,
elhagyom a várost,
ahol élek.
Sokan vagytok jól tudom,
nincs előletek hová rohannom,
de már amúgy is mindegy,
zsebemben a bérlet.
Ha mégis utolérsz megtudod,
mi a fájdalom,
csak kerüljön kezembe végre,
valami igazán éles.
Ilyen az élet sajnálom,
te húztad rövidebbet a határon,
itt a mese vége,
nincs több szabadság a hétre.
Pattogni szoktál úgy tudom,
homlokon csókol szenes lapátom,
jegeld magad a hétre,
törődj bele kérlek.
Hidd el segítek azzal barátom,
ferde hajlamod egyenesre vágom,
divatból vagy hülye úgy látom,
tiszta szívből szájkosarat ajánlok.
