Hová tűnt az a régi fényév,
amit kergettem annyira büszkén.
Hová tűnt az a régi álom,
utána már a pernyét sem találom.
Hová tűnt az, ami régen jó volt,
most miért nem az ugyanakkor?
Hová tűnt az, aki voltam régen,
gyermek az irónia tüzének közelében.
Az idő múlása lopta el észrevétlen,
hová vitted folyó sodrása, mondd el, kérlek.
Azt megígérem egyszer még visszatérek,
mosolygok visszanézek vállam fölött, ahogy régen.
Bárhová is vessen az élet, nem feledem,
honnan jöttem és kik voltak mellettem.
Rájöttem idő közben hova menjek,
lassan felfedeztem, mit kell tennem.
Nem tűnt el semmi, ami volt régen,
csak alakot váltott a fényévemben.
Csillagok között, ha az rossz útra lépek,
magamra ne hagyj újra, kérlek.
Cserébe a szívemet a kezedbe teszem,
hordozom lelked, amíg tartasz velem.
Csak annyit kérek, adj még nekem,
reményt, hogy az álmom újra élhet.
Nem bánom, eltűnt az a régi fényév,
teremtettem, akit kezemben tartom büszkén.
Eltűnt az a régi álom, nem sajnálom,
mindig születik új régi barátom.
