Száz szó ezret és még többet követett perceken át,
mostanra nem kell, mondj semmi egyebet már,
legyenek inkább a pillanatok beszédesek tovább,
bronzos fény és bársony, levegőben buké száll,
poharad mint enyém, gondolataink szanaszét akár,
üveg hever az oldalán vörös nedűjétől fosztva már,
ahogyan a kandallótűz is mámoros táncot jár,
forró hangulat és Jazz szó; trombita harsan,
zárul, hol pedig epedve nyílik az ajkam.
