Ugar, mint haza, csupa sár és pocsolya,
rög mindenütt mi jövőjét képzelni sem meri,
nem, hogy holnap múltának után nézni,
siváran maradni, mi ugyan a helyt áll,
honnan más régen odébb ballagott már,
Olasz hon szépsége; szőlő és érlelt sajt,
Francia nép; parfüm s jól nevelt elegancia,
s vagytok ti, egykor nagyok mára feledettek,
kik Árpád mezőinek ölelésében születtetek,
kiket messze földeken ismertek s rettegtek,
hagytátok elfoszlani régi dicsőségeteket,
ugarnak fia, ki állatot nevelsz e földön egyre,
fiatal vagy, hát életed ne vesztegesd el,
nézz magadra, ez lenne a hűen szeretett haza,
nézzen mindenki, ki életét hasztalan tengeti,
e földön születtetek, de vágytok menni amoda,
mondjátok hát, szíveteknek merre van otthona?
